Bár a magyar tenger már évezredek óta megvan, meglepően kevés mítosz, legenda szövődött köréje. Ennek oka abban keresendő, hogy az itt élő népek számára ez nem valami misztikumot jelentett, hanem az élet részét, mint egy hegy, vagy erdő. A Balaton keletkezésével kapcsolatban alapvetően két történetet találni. Ebben a cikkben ezekről lesz szó – te ismerted a különböző változatokat?
0. verzió
Bár a cikkem alapvetően a balatoni kecskekörmök eredetével foglalkozik, nem szabad elmenni említés nélkül a tó keletkezésének másik verziója mellett sem. Eszerint a Bakonyban élő óriások gyerekei hozták létre a Balatont. Egy napon az óriási férfiak összevesztek, majd komolyabban egymásnak is estek, ezért az asszonyok összeszedték a gyerekeket és elvitték őket egy nyugodtabb helyre. A férfiak összecsapását egyikük sem élte túl, vagy a harc közben, vagy utána a sérüléseikbe, de mind meghaltak. Ekkor az asszonyok bánatukban úgy határoztak, hogy maguk mögött hagyják a Bakonyt, máshol fognak új életet kezdeni. Nem maradt utánuk más, ami tanúsíthatná a jelenlétüket, mint a gyerekek építette homokvárak és a gödör, ahonnét kiásták az építőanyagot. Előbbiek a hegyek, utóbbi a Balaton, az óriások pedig a mai napig kísértenek a víz alatt, időről-időre pedig a haragjuk felkorbácsolja a hullámokat. Bár ez a verzió sem szűkölködik az erőszakos mozzanatoktól, összeségében még mindig sokkal kegyesebb, mint a legendák többsége.
1. verzió
És akkor most térjünk rá a kecskekörmök történeteire. Az első verzió így hangzik. Egy kecskepásztor a nyáját legeltette egy gyönyörű, zöld fűvel borított völgyben még valamikor a régmúltban. A kecskék a szélrózsa minden irányába elvándoroltak, és ugyan szinte az összeset sikerült összeterelni, egy állat valahogy mégis elsodródott a többitől. A kecskepásztort ez már önmagában is nagyon dühítette, haragja azonban akkor hágott a tetőfokára, amikor futás közben megbotlott egy kőben és elesett. Mérgében gondolkodás nélkül felkapta a bűnös követ és az elcsámborgó jószághoz akarta vágni, ám erre nem került sor. A kő alá zárva raboskodott egy gonosz vízitündér, ki most, hogy kiszabadult a kő fogságából, kiengedte a mélyben lévő vizet, elárasztva az egész völgyet. Az akkor vízbe fulladt kecskék – állítólag – a mai napig kísértenek, vihar idején látni lehet, ahogy a tó tükrén vonulnak, fejüket és szakállukat lidércfény öleli körbe. És ahogyan a kecskéknek, a kecskepásztornak is az örökkévalóságig a tó vizén kell hajtania.
Még nincs vége, a következő oldalon ennek a történetnek a különböző variációit olvashatod!