Egyre sűrűbben halljuk minden honnan a környezetvédelem szirénázó vészjelzéseit. Globális felmelegedés, állatfajok kihalása, ivóvízhiány és ez csak pár dolog azok közül, amik egyre inkább fenyegetik az emberiséget és a természetet, ezzel együtt az életet a Földön. Számtalan olyan állat és növény fajról tudunk már eddig is, amiket vagy csak kevesen, vagy lehet, hogy soha életünkben nem láttunk csak könyvekből tudunk létezésükről. Ám sokkal ijesztőbb tény, hogy napjainkban is rengeteg állatot fenyeget a kihalás beszélye, sőt, vannak fajok, melyeket élőben is megcsodálhattunk, már de már sose fogunk találkozni velük többé.
Az állatkertek és munkájuk a fajvédelemben
Az egyetemeken rendszeresen íratnak érvelő fogalmazást azzal a témával kapcsolatban, hogy az állatkertek jók vagy rosszak. Én személy szerint sose tudtam egyöntetűen állást foglalni egyik vagy másik oldalon, mivel úgy gondolom, vannak előnyei és hátrányai is. Kezdjük is talán a hátránnyal. Természetesen mindenki joggal ellenzi az állatkertek létezését például azon okból kifolyólag, hogy rengeteg állatfajt kényszerítenek egy üvegbúra mögé, pár négyzetméteres területre, ahol aztán szerencsétlen jószág egész életét éli, ahol bámulják egrecíroztatják és stresszelik. Számtalanszor hallottunk már habzó szájú állatvédőktől, hogy az állatkertek kínozzák az álatokat, és borzasztó körülmények között élnek, belekényszerítik őket, hogy ne a természetes élőhelyükön éljenek és ez nem jó nekik.
Részben én is egyet értek vele, mivel ez így van. Annyi ellenvetés van, hogy az állatkerteknek nem elsősorban csak az napjainkban a feladata, hogy mutogassák az állatokat, hanem a fajvédelem is egyúttal. Biztos sokan találkoztak már a Facebookon az édes kis jegesmedvével, Noraval, akit az USA beli Oregon állatkert fogadott be. Az akkor még jegesmedve bocsot 2015-ben fogadta be az oregoni állatkert egy másik állatkerttől, mert a bocsot anyja magára hagyta. Azóta nem kis fejlődésen ment keresztül a jegesmedve védelem, mivel külön rezervátumot hoztak létre az USA északi részén, ahol a jegesmedvék olyan területen élhetnek, amely sokkal közelebb áll eredeti otthonukhoz.
Régóta fejlődnek az állatkertek pozitív irányba, és mára már nem csak a rengeteg látogató a céljuk. Fajvédelmi programokat folytatnak, mellyel a vadon élő fajoknak szeretnének segítséget nyújtani. A kinai állatkertek hatalmas szerepet vállaltak és segítséget nyújtottak a WWF tevékenységében, mellyel az Óriáspandákat igyekeztek megvédeni a kihalástól. A program olyan jól sikerült, hogy 2016-ban hatalmas ováció közepette, hosszú évek fáradságos munkájával az állatkertek és a WWF közösen elérte, hogy az Óriáspanda lekerüljön a veszélyeztetett állatfajok listájáról.
Azonban sajnos így is vannak olyn állatfajok, melyeket nem sikerül megmenteni a kihalástól. Az alábbi állatok a közelmúltban tűntek el, ezekkel már sosem fogunk találkozni életünk során, a Földön.
Az északi szélesszájú orrszarvú
A legfrissebb gyászhír az állatok körében az északi szélesszájú orrszarvú kihalása. A héten sajnos elpusztul a Földön élő utolsó szélesszájú orrszarvú hímje, aki a Sudan névre hallgatott. Az állat 45 éves volt, de sajnos egészségügyi állapota olyan jelentős mértékben kezdett megromlani, hogy szenvedését megelőzve gondozói úgy döntöttek inkább elaltatják az állatot.
Két nőstény társával együtt Sudan is része volt annak a programnak, mellyel a rezervátum, ahol élt, meg szerette volna menteni a fajt a kihalástól. Sajnos a két nőstény állat már korábban elpusztult, Sudan azonban időközben hatalmas népszerűségre tett szert, azonnal belopta magát mindenki szívébe, aki csak látta. Sudan, az utolsó példánya volt az északi szélesszájú orrszarvú fajnak. Szudánban született, majd egy cseh állatkertbe szállították. Később innen 2009-ben visszavitték Kenyába. Az állatfajnak az 1960-as években még 2000 példánya volt, ám az utolsó vadon élő példányt több mint egy évtizede látták utoljára és ezeken a területeken rendszeresnek számítanak a térségben dúló fegyveres összecsapások így félő, hogy az állat is ennek az áldozatává vált mára.