A nyár egyik legnagyobb slágerének számítanak a bogyós gyümölcsök, amiket természetesen tartósítani is megéri, hogy kiélvezhessük isteni ízvilágukat majd a téli időszakban is. Mostani cikkünkben segítünk, mik azok, amikre érdemes odafigyelned, amennyiben bogyós gyümölcsöket szeretnél befőzni.
A címet látva okkal merül fel az emberekben, hogy vajon más-e befőzni egy bogyós lekvárt, mint más gyümölcsből készült társait? A válasz – rengeteg a különbség, bár csupán apró dolgokról van szó. Alábbi cikkünkben tekintsük végig, hogyan legyen sikeres az idei bogyósgyümölcs-lekvár készítésed!
Mindennek oka – a pektintartalom
A bogyósgyümölcsök nagyobb része, az eper és az áfonya kivételével már önmagukban is sok pektint tartalmaznak – elsősorban héjukban, annak ellenére viszont, hogy a héjat nem fogjuk befőzni a lekvárba, fontos tudni, hogy ki fogja majd fejteni hatását felhasználatlanul is.
Ebből kifolyólag ugyanakkor oda kell majd figyelnünk, hogy befőzés során mennyit adunk majd még hozzá belőle a lábasba. Amikor elkezdjük lekvárunk készítését, a magok és a héj együtt fognak főni – hő hatására a héj kiereszti majd a benne lévő pektint, így is sűrűbbé téve azt.
Ha nem szeretnénk, hogy túlságosan sűrű legyen bogyósgyümölcs-lekvárunk, akkor figyeljünk oda, hogy az általában használt mennyiségnek vegyünk vissza legalább a felét.
A gondos passzírozás
Amennyiben dolgoztál már bogyósgyümölccsel, akkor tudod, hogy sokkal macerásabb lesz ez a pont is, mint más gyümölcsökkel kapcsolatban – elsősorban akkor, ha valakit zavarnak a lekvárban található magok. Amennyiben nem tudunk megbarátkozni a kisebb-nagyobb magokkal főzetünkben, akkor érdemes a megfőtt gyümölcsöt gondosan átpasszírozni.
Ehhez először tisztítsuk meg a gyümölcsöt, majd tegyük egy általunk választott nagyobb fazékba – egyelőre a hozzá adott cukor nélkül kezdjük el főzni.
Megközelítőleg 10 perc után elkezd majd annyira szétfőni, hogy a legtöbb levét már kiereszti – húsz perc múlva pedig már kész is lesz a passzírozásra.