Budapesten nőttem fel, ide jártam egyetemre, ahol kortársaimmal karöltve elkezdhettük bontogatni szárnyainkat, kiélni magunkat a bulikon, és persze, keresni azt a bizonyos illetőt, akivel – reményeink szerint – sikerül beteljesíteni a családról alkotott álmainkat. A szerencséseknek ez előbb-utóbb sikerül, de addig is becsúszhatnak érdekes randevúk. Szinte mindenkinek van egy-két vicces sztorija – ilyenekből most olvashattok még néhányat. A helyszín Budapest, de minden cikkben szereplő nevét megváltoztatom, mivel ezek az esetek velem és a barátaimmal, ismerőseimmel történtek meg.
Nézzük hát, és sírjunk, vagy nevessünk együtt!

1. „Kifizetnéd ezt is?”

Nem is olyan régen még evidens volt, hogy a férfi fizet, többek között épp azért, mert a nőnek se tulajdona, se szava nem volt. Manapság már modernebb a felfogás; sokan vannak, akik egyenesen sértőnek találják, ha meghívják őket és szeretik maguk rendezni a dolgaikat. A többség azonban még mindig úgy vélekedik, hogy egy úriember, egy lovag – legalább az első randin – állja a cechet, esetleg feleznek (ezt érdemes előre megbeszélni, lesz olyan történet is). 

Andi barátnőm mesélte a következő történetet: Egyszer egy sráccal, akit valamelyik társkeresőn ismert meg, a Városligetbe beszéltek meg egy randit. Pontosabban, a srác erősködött, hogy nagyon szeretne találkozni, kiülhetnének oda fröccsözni, beszélgetni stb. Barátnőm beadta a derekát, megbeszéltek egy időpontot, helyszínt. A találkozót követően a srác még szeretett volna bemenni a kisboltba, úgyhogy bementek, ahol a barátnőm vett magának sajtostallért, hogy akkor ő is beszáll ezzel a fröccsözésbe. A kasszánál aztán amikor fizetni készült, a srác hirtelen odatolt még egy üveg bort meg egy mentes vizet, azzal a szöveggel, hogy „Kifizetnéd ezt is?” És hozzá angyali mosoly. „Na itt fogtam magam, és mindent hátrahagyva kisétáltam az üzletből, egészen hazáig, ahol egyedül megittam egy jó fröccsöt.”

2. A fránya sok metróvonal

Lucát a metróvonal vágta el randipartnerétől, aki a bőség zavarában gyakorlatilag elveszett. A randevú találka pontjául a Deák Ferenc teret jelölték meg, ahol Luca aztán a megbeszélt időben várta a lovagját. Várta először öt percig, aztán negyedórája. Fél óra után elindult, abban a hitben, hogy itt most ő fel lett ültetve. Ekkor csörgött a telefon, a srác volt az, aki mélységes felháborodással közölte Lucával, hogy ilyen nevű tér nincs, Luca egy hitegető, aki átverte, mert ilyen tér ugyan nincs. Merthogy, Luca azt mondta neki, itt találkozik a legtöbb metró, ezért ő felszállt a négyes metróra, hogy biztos jön majd a megálló, de már sokadjára megy végig a teljes vonalon, és sehol semmi. Luca, feltételezve, hogy partnere csak nem jártas Budapesten, megkérte, szálljon le a Keletinél, ott várja meg, találkozzanak ott. A Keleti pályaudvarnál feljőve a metróból végre megtalálták egymást – ahol aztán a srác egy kétévest meghazudtoló hisztirohamba kezdett, épp, hogy csak nem vágta le magát hanyatt a földre, hogy neki mennyi fáradság volt ez idáig is, pedig a neheze csak most jön (wtf?!). Ezt követően kiderült, hogy 8 éve Pesten él a srác, csak mindig taxival jár, illetve az is, hogy szerinte nincs igazán közös jövőjük, ha Luca ragaszkodik a tömegközlekedéshez.

A következő oldalon további kínos-vicces sztorik várnak!