3. A szépség múlandó
„Tegnap volt a második randim Norbival” meséli barátnőm, aki a szinglik sokszor kicsit sem gondtalan életét éli. „És milyen volt?” kérdezem tőle. „Nagyon izgultam, nagyon készültem, tudod, mint 18 évesen, egésznapos szépségápolás, hibátlan frizura, tökéletes smink, no, meg persze a díjnyertes szerelés. Alig vártam, hogy este találkozzunk. Értem jött, beszálltam a kocsijába, és nekiindultunk a budapesti éjszakának. A randi helyszínére érve, az esti fényekből belépve a kivilágított helyiségbe, a következő kérdés csúszott ki a száján: „Te a múltkor nem voltál szebb?” Na, azzal a lendülettel kértem is vissza a kabátom, és hívtam egy taxit.
4. Csillagainkban a hiba
Ancsa egy kiállításon megismert egy nagyon szimpatikus, jóképű, sármos, csinosan öltözött férfit, aki odament hozzá, majd hosszú beszélgetést folytattak a művészetről. Végül megbeszélték, hogy találkoznak egy italra. Eljött a várva-várt nap, Ancsa dobogó szívvel igyekezett a találkahelyre. Ott azonban a férfi lehajtott fejjel várta, szemében olyan bánattal, hogy Ancsa már attól félt, meghalt valaki. Szerencsére nem ez okozva a bánatot, hanem az, hogy Ancsának mérleg a horoszkópja, a férfinek pedig bak, és anyukája mondta, aki tudósoktól hallotta a tévében, hogy ez a kettő hosszútávon nem működik, előbb-utóbb megölik egymást, amit ő nagyon nem szeretne, úgyhogy most inkább hazaviszi Ancsát. Ancsa nem tiltakozott.
5. Ismerkedés járvány idején
Valljuk be, nem csak, hogy vannak profi képalkotó telefonok, de rengeteg módon fel is lehet tuningolni a képeket. Ez az online ismerkedés egyik nagy buktatója, hiszen sosem lehet tudni, hogy valóban azt látjuk-e a képen, akire gondolunk, és sokan 20 éves képeket használnak, amikor még „jól néztek ki” (és hát van, aki akkor sem). Szóval kicsit zsákbamacska a dolog. A járvány pedig csavart rajta még egyet, most már valóban egymás tekintetébe kell beleszeressünk, első pillantásra, hiszen a maszkoktól másra nem nagyon van lehetőség.
Mivel sehova nem lehetett menni, Liza szerencsét próbált az internetes párkereséssel. Rá is akadt egy ígéretes partnerre, jókat beszélgettek, aztán eljött az idő, hogy jó lenne találkozni. Szikra ide vagy oda, Liza előre leszögezte: ő bizony maszkban lesz, nem veszi le, ha ez probléma, akkor nem is érdemes találkozni. Nem volt az, a másik fél is maszk párti volt. Az első személyes találka is jól ment, megbeszélték a következőt, egy szombati napra. Előtte lévő héten, ugyan más-más napokon, de mindkettejüket tesztelték – negatívra, úgyhogy Liza úgy döntött, ideje megnézniük egymást úgy igazán. Persze, az látszott, hogy a férfi legalább 10 éves képekkel játszik, de jól tartotta magát, jól nézett ki, ez önmagában nem zavarta Lizát. Elmentek fagyizni, majd az édeséggel a kezükben leültek a Városligetben. Egyszer csak, egy nagyobb nyalintást követően a férfi teljes felső fogsora kipottyant, le a földre, mire az „10 másodperces szabály!” felkiáltással (pontosabban „Fhííz phásodpecesz szapály”) felkapta, beletörölte a nadrágjába, visszatette és nyalt egy újabbat. Liza annyira megdöbbent, hogy hirtelen azt sem tudta, hova nézzen, mit csináljon, majd a sokkból felocsúdva próbált úgy tenni, mintha ez az eset meg sem esett volna. Amikor elérkezett a búcsú, a férfi megkísérelt egy csókot lopni tőle, mire Liza egy „Biztos, hogy nem!”-mel reagált, és bement a kapun.
