A szépség egy szubjektív dolog, mégis minden korban meg volt határozva egy bizonyos szépségideál. Szupermodellek mindig is léteztek, léteznek ma is, viszont érdekes visszatekinteni, hogy a különböző korban mi számított „ideális szépségnek”. Mostani cikkemben hoztam Nektek egy rövid áttekintést arról, hogy melyik korban mi örvendett kiemelt népszerűségnek, kik voltak az éppen adott kor modellideáljai, és miben változott szépségimázsuk.
Ahogy visszatekintünk a népszerű műalkotásra, az őskori Willendorfi Vénuszra, akkor az első dolog, amit megfigyelhetünk, az ábrázolt nő termete. Ez az ősanyát szimbolizálja, tehát abban az időszakban a rendkívül kerek idomok, a hangsúlyos mellek, széles csípők domináltak.
Ahogy haladunk tovább a korok között, az ókorban már kezdett kicsit csökkenni az ábrázolt nők teltsége: gondoljunk csak a Milói Vénuszra. Ez már a szemünknek arányosabbnak tűnhet, viszont még itt is megvolt az ábrázolt hölgynek a lágysága, teltkarcsúsága.
Az említett szobrok a számukra ideálisan arányos testet formálták meg a kor szépségideáljaként, viszont ez a későbbiekben megjelent a festészetben is. A különböző korok festményei jól mutatják, mit tartottak az akkori ideálnak, nem számított, hogy az éppen lefestett nők vékonyak, dundik, rámenősek vagy érzékiek.
Milyen volt az ideál az 50-es években?
A szupermodell ág nagyjából az 1940-es, 1950-es évekre határolható be, de akkor még teljesen máshogy nézett ki, mint manapság. Az első modellt a L’Officiel francia lap címlapján láthattuk, amin nem mellékesen Bettina Graziani jelent meg. Az akkori években ez az ideál igyekezett az eleganciát, valamint a kornak megfelelő kifinomultságot tükrözni.
Lássuk a 60-as éveket
Ekkor kezdett el erősödni a csontsovány modellek népszerűsége. A formabontóan rövid hajáról, illetve rendkívül vékony alakjáról népszerű Twiggy karakteres arca gyakran jelent meg a népszerűbb magazinokon, ezzel definiálva a kor szépségideálját.
Az 1970-es évek modellvilága
A korszak két meghatározó neve Beverly Johnson, valamint Lauren Hutton volt, az 1970-es szupermodellek közül ők voltak a legkiemelkedőbbek. Két különösebb ismertetőjegyük, a Hutton fogai között lévő rés, valamint az, hogy Johnson az első fekete modellként került rá az amerikai Vogue címlapjára.
Fotó forrása: Fortepan / Bauer Sándor