(Fotó forrása: Cristi/Wikimedia)

Már Felsőbánya környéke is megér egy misét, ugyanis csodálatos természeti kincsek várnak itt mindenkit, a táj pedig olyan, mintha valaki festette volna! A város mégis az arany miatt vált nevezetessé, itt tényleg lépten-nyomon találhatunk kincset! Ez pedig az arany ipari kitermelésének tudható be, ugyanis már IV. Béla idejében is bányásztak aranyat, az 1700-as években élte fénykorát, ekkor a feljegyzések szerint nagyjából 75 kitermelőhely működött. A helyi polgármester azt mondta, hogy annyira nem sajnálja, hogy nem aszfaltozták le az utakat, mert így nem fedték be az aranyat. A Bánya-dombra vezető úton, ha felveszünk egy követ, és elvisszük egy szakértőhöz, szinte biztos, hogy talál benne aranyat!

Felsőbánya bemutatása

Felsőbányának és környékének első benépesítőit a környék hegyeinek ércei, főként arany- és ezüst- érctartalma vonzotta e vidékre. Nevét 1329-ben említette először oklevél Medius Mons néven. IV. Béla szász bányászokat telepített ide, akik itt virágzó bányatelepeket alakítottak ki, városi jogait 1327-ben Károly Róberttől nyerte. A bányaváros története a középkorban szorosan kapcsolódott Nagybányához. Mindkét település: Felsőbánya és Nagybánya területe is eredetileg a szatmári várhoz tartozott s így királyi birtok volt, de Szatmárhoz tartozott a 13. század közepéig az összes nagy erdőség is, melyek Szatmár vármegye keleti részét és Kővár vidékét borították.

A Máramaros határán, a Nagybánya-hegy alatt elterülő bányász-község - amelyet Közép-hegy-nek, latinul Medius Mons-nak és Civitas de medio monte-nek neveztek - alapítását tekintve valamivel megelőzte a Kereszt-hegy tövében keletkezett Asszonypataka (Rivulus Dominarum) alapítását, mely nevét később a mai Nagybánya névvel cserélte fel; Közép-hegyből pedig Felsőbánya lett.

1374 Nagy Lajos király adta ki Felsőbánya első kiváltságlevelét, mely kimondta, hogy mind Asszonypatakának, mind Közép-hegynek bányászati rendtartását egységes alapra fekteti, közös kamara-ispánt állít a két város élére és lerakja a vidék bányajogának alapját. Az oklevél a várost ősi, emlékezet előtti időtől (a tempore im memoriali) fennálló községként említi, megerősíti, megújítja a város kiváltságait és szabadalmait is.

1393-ban Zsigmond király, 1464-ben Mátyás király, majd 1523-ban II. Lajos szabadalomlevelével például Felsőbánya várost és bányamívelő lakosait minden adó és taksa, hadi adó és kamarai nyereség fizetése alól fölmentette. 1604-ben Rudolf, 1690-ben pedig I. Lipót ismét többféle kiváltságot adományoztak a városnak, mely kiváltságokat Mária Terézia 1741-ben, I. Ferenc pedig 1791-ben erősítettek meg. A következő oldalon folytatom! 

Forrás: Wikipédia