1672-ben pedig ismét erdélyi hadak foglalták el a várost, 1686-ban pedig a német hadak főparancsnoka, gróf Antonio Caraffa tábornagy vetett ki nagy sarcot a lakosságra. Az újabb, 1689 évben a Caraffa által kivetett sarcot a lakosság már nem tudta megfizetni, ezért ismét a szepesi kamarához fordult, majd az 1689 október 25-én Misztótfaluban megkötött szerződés szerint Felsőbánya városa:
- Fudor, Tomoz, Leves és Vont nevű bányatelepeit az erdők használatával, bányaeszközökkel, érczúzókkal és olvasztó-kohókkal együtt örökös joggal átadja a magyar kincstárnak, amely a város adósságait kifizeti.
- A város minden adózás terheitől örök időkre felszabadíttatik, vagyis hogy adózás tekintetében az az állapot, melybe a város. II. Lajos király kegyelméből helyezve volt, a város közönsége részére minden időkre biztosíttatik.
- Az italmérési jog és a szabad húsvágási jog is a várost illeti.
- Két lisztőrlő malom, egy kohó és egy zúzó a város kizárólagos tulajdonában marad.
- A bányák műveléséret Felsőbánya lakosai alkalmazzák, kiknek jogukban áll az átengedett bányákkal szomszédos helyeken és hegyekben ásványok után kutatni s azokat kimívelni.
- A fizetések készpénzben eszközöltessenek.
- A kereskedelmi kereset után a város lakosai, mint a többi szabad királyi városok lakosai, csak félharmincadot fizessenek s hogy mind e feltételeket királyi szentesítés és jóváhagyás erősítse meg.
- A szerződés 1690. január 1-jén lép életbe.
A szerződést I. Lipót király 1690. január hó 21-én Bécsben kelt oklevelében egész terjedelmében megerősítette és jóváhagyta. 1742-ben ismét nagy pestisjárvány pusztított a városban, és 700-nál többen haltak meg a járványban. 1910-ben 4422 lakosából 4149 magyar, 230 román volt. Ebből 2304 római katolikus, 1241 görögkatolikus, 587 református volt. A trianoni békeszerződés előtt Szatmár vármegye Rendezett tanácsú városához (RTV) tartozott. 1800 körül Felsőbányán 11 malom (zúzómű) működött, 211 ütővel, valamint egy nagy kovács-műhely, két olvasztókemence és egy választó-kemence.
A bányamívelésnél ekkor már nem volt gyakorlat az a régi eljárás, mely szerint a kemény kvarc-rétegeket előbb nagy tűzben meglágyították s ezután puskaporral fölrobbantották, s csaknem kizárólag lőport alkalmaztak. 1800-ban összesen 46 bánya-társaság volt Felsőbányán s 344 magánbányatelek. Ezek közül a „Minden Szentek” bánya s a Csúszó-bánya a város tulajdonai voltak. A magán-bányák közül kiváltak a Leppen Szent-Mihály, Szent-Háromság, Szent János, Ökörbánya, Enteres János, Tető-bánya, Péter Deák, Vonti, Gezen, Pokoli, Szent-Mihály, Ignáczi, Mathaei, Él-bánya, Szent-Jobb stb.
Forrás: Wikipédia
