Emlékszel még, amikor nyaranta a haverokkal a játszótéren ütöttétek el a szabad órákat? Akkor biztosan emlékszel a játékokra is, melyek a rendelkezésetekre álltak. Vajon mai fejjel is szívesen játszanál velük? Ebben a cikkben összegyűjtöttem gyerekkorunk kedvenc játszótéri játékait, továbbá arról is szó lesz, mennyiben változtak a játszótéri trendek az utóbbi 20-30 évben.
Néhány szó a játszóterek kialakulásáról
A városiasodás óta a gyerekek legtöbbször a lakóhelyükhöz közeli utcákon, tereken, pusztás tereken játszottak. Aztán az ipari forradalom és az azt követő urbanizáció, később pedig az autók és a forgalom megjelenése visszaszorította az odakint játszó gyerekek tömegét, mivel többé már nem volt biztonságos felügyelet nélkül kiengedni őket. Ekkor a fiatalok kénytelenek voltak sötét belső udvarokba játszani, ez viszont köztisztasági problémákat vetett fel. Mindezek következtében egyre inkább nőtt az igény rendes, elkülönített játszóterek kialakítására (1900-ra a városi lakosság nagyjából negyede gyerek volt). Az első játszóterek hazánkban különböző oktatási intézményekkel, iskolákkal, óvodákkal voltak összekapcsolhatók, de később (1906-1918.) megjelentek az oktatási intézményektől független játszóterek is.
Gyermekkorunk kedvenc játékai
Ha ezekre a régi játszóterekre gondolok, az első szó, ami eszembe jut, az a vas, és rögtön utána pedig az, hogy fáj. Ezeknek a szuper játszótéri eszközöknek köszönhetően akkor is tele voltunk kék-zöld foltokkal, ha egyébként rendeltetésszerűen használtuk őket. Lássuk hát, melyek voltak a legnagyobb klasszikusok!
Csúszda
A legtöbb játszótér alapeleme a csúszda, azonban általánosságban elmondható, hogy szinte minden csúszdával vigyázni kell. Emlékeztek még a görgős csúszdákra? Semmivel nem hasonlítható össze az élmény, amikor az ember lejut egy ilyen eszközön. Persze készültek még vasból is, a műanyag csúszdák csak később jöttek. Ugyanakkor a műanyag csúszdák is épp úgy felforrósodnak a napon, szóval, a modern csúszdákkal sem árt vigyázni nyáron!
Hinta
A legtöbb játszótér másik alapkelléke a hinta, sőt, néha már egyetlen hintát is neveznek játszótérnek (ha nincs más a közelben, ami kiérdemelhetné e címet). Gyerekkorunk hintái természetesen szigorúan vasból készültek, csak az ülőke volt fa. A kisebbek részére láncot is erősítettek a székre, hogy ne pottyanjanak ki (ami azért sem szerencsés, mivel legtöbbször beton volt az alap). A kamaszok inkább állva, vagy felfordítva használták, mivel a hátat támasztó vas nem igazán engedi az embernek, hogy lendületet vegyen.
A cikknek itt még nincs vége, lapozz a következő oldalra a folytatásért, a cikk végén pedig kérlek szavazz, hogy neked melyik volt a kedvenc játékod!
Forrás: Fortepan