Mászókák
Gyerekként a játszótéren a mászóka is nagy kedvencünk volt, és számos balesetünk forrása is. Emlékeztek még milyenek voltak? Akadt közöttük cica alakú, háromszög, hajpántra emlékeztető félkörív, vagy a klasszikus gömb, amit tulajdonképpen nem is igazán értünk, miért gyerekjáték. Ha kívülről másztál fel, félelmetes volt, ha belül, akkor meg veszélyes, nehogy a már fent lévők eltapossanak. Mindez természetesen szigorúan vasból, beton alapon. Ennek ellenére persze minden alkalmat megragadtunk a mászásra, nem okozott gondot egy esetleges esés lehetősége, és szinte minden alkalommal gazdagodtunk egy-egy új folttal, akkor is, sőt, különösen akkor, ha úgy használtuk ezeket, ahogyan az elő volt írva.
Rakéta
Ez is egyfajta mászóka volt, ám szerintem megérdemli, hogy külön bekezdést kapjon. Ez az ugyancsak vasrudakból felépülő játék, a rakéta több szintből állt, felül pedig egy csúcsos teteje volt. Gyerekként – 90-es évekbeli gyerkőcként én már ismertem a modernebb játékokat is, de nyáron a Balatonon mindig ezeken bandáztunk – mindig is furcsállottam, hogy miért nincs a rakéta legfelső szintjére vezető lyuk belül, miért csak kívülről lehet bele felmászni. Összeségében elmondható, hogy mikor sikerült bejutnunk a felső emeletre, valóban úgy éreztük, hogy csak egy karnyújtásnyira van a világűr.
Libikóka
A retro libikókák ugyancsak vasból, legtöbbször beton alapra épültek, bár egyes helyeken – elsősorban kiránduló helyeken, mint Normafa – azért akadtak fa változatok is. A klasszikus libikóka azonban vascsőből és fa ülésből állt. Mivel nehéz volt mindig azonos súlyú pajtást találni, gyakran trükköztünk azzal, hogy ki milyen távolságra üljön a rúdra, hogy egyenletes legyen a súlyelosztás.
Mókuskerék
Ez a játék különösen hasznos volt hiperaktív gyerekek esetében. Két kapaszkodó és egy falécekkel burkolt tengellyel ellátott henger – ebből állt a mókuskerék. Tulajdonképp nevezhetnénk a futópad elődjének is, de mindenképp remek módja volt annak, hogy a túlcsorduló energiákat levezethessük.
Pingpongasztal
Pingpongasztal ma is sok helyen megtalálható, elsősorban a nagyobb köztéri játszótereken, parkokban. Bár meg kell hagyni, a mai asztalok felhasználóbarátabbak, nem göröngyös a felületük, nincsenek éles szélek, sem háló, amit el lehet lopni. A régi pingpongasztalokon nagyobb kihívás volt megtanulni profi módon űzni a sportot, ugyanakkor akinek sikerült, az elmondhatta magáról, hogy valóban elsajátította a játék fogásait.
Játszóterek ma
Míg régen elegendő volt néhány furcsa kinézetű vasdarabot beleállítani betonba ahhoz, hogy a gyerekek boldogan játszóterezhessenek, ma már sokkal szigorúbb szabályok mentén alakítják ki a gyerekek közösségi terét. Az EU-s szabványoknak köszönhetően minden játékot megvizsgáltak, felmérték az állapotukat, és ahol kellett, lecserélték azokat. A beton helyett a legtöbbször gumilapokat helyeznek el, mely felfogja az ütéseket. A jogszabály nemcsak a konkrét eszközök biztonsági előírásait határozza meg, de üzembe helyezésük, működtetésük, felügyeletük szabályait is; például, hogy a csúszdák végére be kell építeni egy lassító szakaszt, vagy, hogy egymás mellett csak két lengőhinta lehet (háromnál a középsőt csak úgy lehet megközelíteni, ha elmész a két szélső mellett – viszont, ha azok foglaltak, az már balesetveszélyes).
Neked melyik volt a kedvenc játszótéri játékod?
Forrás: Fortepan
