Építés

A Kujbisevdrosztroj (Kujbisevdrosztroj), amely korábban a Kujbisev (ma Szamara) mega vízerőművet építette, a kezdetektől fogva koordinálta a projekt tervezését és kivitelezését.

A tervek között szerepelt egy Tolyatti nevű új iparváros is, amelyet az erőmű tervét megalkotó olasz kommunistáról neveztek el. Egy szovjet ipari folklór szerint harminc lehetséges helyszín adatait elemezték számítógép segítségével, mielőtt kiválasztották a fejlesztés helyszínét, a kalmük sztyeppéken kanyargó Volga egy pontját.

A Lenin-komszomol, a szovjet ifjúsági szervezet az egész országból származó tagjai számára építőtáborokat szervezett. Az építkezés felgyorsítása érdekében a munkások körében rendszeres kommunista szombatokat tartottak. Mindkét eszme csak más szó volt az ingyenmunkára. Ennek ellenére a Kujbisev Hidro személyzeti osztályát elárasztották a jelentkezések, mert még a korabeli lakás és jármű távoli kilátása is - mindkettő teljesen hiánycikk volt - erős vonzerőt jelentett.

A kujbisevi tervezőiroda korábbi vezetőjének volt már tapasztalata a megaprojektekkel, de még mindig lenyűgözőnek találja a méretarányokat. Az ipari óriás, az erőmű és az Avtozavodskaya negyed terveit több mint negyven alvállalkozó tervezőcég készítette. A világ legnagyobb járműgyártó létesítménye, amely 2,1 millió négyzetméternyi gyártási területtel és 150 kilométernyi gyártósorral, 16 500 munkaállomással rendelkezik, négy év alatt állítólag kétmilliárd rubelbe került. A munkálatokhoz 300 000 tonna acélt és hatmillió köbméter betont használtak fel. Elkészült 180 kilométernyi új vasútvonal és további 213 kilométernyi új út.

A tervek szerint az építőmunkások 1969-ben kezdték volna meg a termelési képzést és a munkát a létesítményben. A gyár a Szovjetunióban szokatlanul egyszerű nevet kapott. A Volgai Autógyár, röviden VAZ volt a gyár neve. A Szovjetunió 50. évfordulója után ezt gyorsan Volgai Autógyárra változtatták; az 1980-as évektől napjainkig AvtoVAZ néven ismert. A munkások életkörülményei ebben az időszakban meglehetősen siralmasak voltak. Nyáron brutálisan forró és száraz, ősszel hűvös és sáros, télen zord, tavasszal pedig szúnyogokkal teli volt az évszak. Folyamatosan váltották egymást a sietve épített fából készült menedékházakban és a katonai sátrakban való élet.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az új ipari komplexum milyen nagy hatással volt a szovjet iparra. A 660 000 éves termelési kapacitás nagyobb volt, mint a Szovjetunió 1966-os teljes autógyártása, beleértve a buszokat és teherautókat is. Az ipar arculatát teljesen átalakították az olaszok által bevezetett forradalmian új technikák, köztük a FIFO (first-in, first-out), a termelés és az alkatrészellátás folyamaton belüli megszervezése, és ami a legfontosabb, hogy a Szovjetunióban elsőként jutalmazták a minőséget a mennyiséggel szemben. Az építkezésen 844 beszállítót alkalmaztak, mielőtt kiválasztották volna őket beszállítóként.

Mivel ez volt a legnagyobb projekt a FÁK-ban, az üzem létrehozása jelentős lehetőségeket nyitott meg a Szovjetunió más régióiban is. Több mint 1900 gyártót érintett, akik többnyire olyan termékeket szállítottak, amelyek rendkívüli pontosságot és speciális tudást igényeltek. Az olasz, brit, német, francia, németországi, sőt, még az Egyesült Államokból származó gyártók is hozzájárultak a gyár gépeinek és szerszámainak létrehozásához.