A minap tavaszi nagytakarítás lázban égve nekiálltam a könyvespolc pakolásának, amikor az egyik könyvből kicsúszott egy könyvjelző, amely egy egész emlék áradattal öntött el abban a pillanatban. A könyvjelzőt saját kezűleg készítettem a suliban, rikító narancssárga, alján rojtos darab volt, melyre rikító zöld (ahogy mi hívtuk akkor azt a színt: kislibazöld), és citromsárga betűkkel kirakva a következő felirat állt: LAMBADA...Te jó ég! Azonnal elöntött a retró életérzés, és elmerültem a nosztalgia óceánban.

Így készültünk el annak idején – avagy retró kozmetikum gyűjtemény

Szóval behunytam a szemem, és azonnal ott találtam magam egykori tini-szobámban, ahol a barátnőmmel már elkezdtük a lázas készülődést délután 3-kor a diszkóba, de 6 órakor még sehol sem tartottunk. A magnóból kazettáról szólt a LAMBADA - amit a diszkó királyok úgy üvöltöttek, hogy: "sórámuszifoj" . Emlékszem, a testünket a bálnazsír sűrűségű, mégis magával ragadó illatú Creme21 testápolóval kentük be, az élénk narancssárga színű flakonja örökre a védjegye maradt. Utána jöhetett a dezodor, ami alapvető, hogy Impulse, vagy Limara volt. A sárga Limara spray és az Impulse Incognito. Nekem ez a kettő volt AZ illat! Tinédzserkorom alfája és omegája. A Limara és Impulse dezodorok minden illatát végigpróbáltuk, - Impulse-ból volt vagy 20 fajta - és kiválasztottuk az egyéniségünkhöz leginkább passzolót. Impulse-ból az Incognito volt a legnépszerűbb, az émelyítően édes virág illatával. Ezekből, és a Fa, 8x4 dezodorokból már egy egész sor gyűjtemény sorakozott a szekrény tetején, és a polcaimon, köszönhetően drága barátnőm szüleinek, akik akármikor ellátogattak Bécsbe, és onnan minden fajtát, minden illatot beszereztek nekem is. Igazán menőnek számítottam akkor a suliban.

Retró divat – ilyen ruhákban hódítottunk a diszkóban

A magnóból már Belinda Carlisle Heaven Is a Place on Earth című száma szól, amit együtt üvöltünk nagy átéléssel (egyébként azóta is képes vagyok erre, akármikor meghallom ezt a dalt felcsendülni) a dezodor flakonokból rögtönzött mikrofonjainkba. Aztán pihenésképpen kiválasztottuk a diszkó szettünket, aminek legfőbb kelléke a lambada szoknya volt valamelyik eszelős neon színű pulcsival párosítva. Ugye Ti is emlékeztek még ezekre a szemet kiégető eszelős neon színű pulcsikra? Akkoriban az osztályban is minden lánynak kellett egy, lehetőleg egyforma színben. Ez csakis szigorúan ellentétes színű lehetett a körmünkön pompázó körömlakk színével, ez szigorú szabály volt! Sokszor vettünk fel rá egy lehetőleg nagyonpink árnyalatban rikító susogós felsőt, vagy egy óriási válltömésekkel büszkélkedő félhosszú blézert, lehetőleg fehér színben, hogy passzoljon a fényes lakk-fehér kisköröm cipőcskénkkel. Ez volt a kopogós diszkócipellőnk. Amikor végre felöltöztünk, jöhetett a frizura, amit mindig egymásnak készítettünk. 

Emlékeztek még a retró sminkekre?

A barátnőm úgy feltupírozta a hajam, majd Velmetina zselével, és hajlakkal formázta, hogy utána napokig lehetetlen volt kifésülni, még megmosni is. Aztán jöhetett a smink, aminek alapvető kellékei valamilyen lengyel, vagy KGST piacon vásárolt csiricsáré színű szemhéjpúder, az elmaradhatatlan szempillagöndörítő, és a fantasztikus Mystic rúzs voltak. Ezen kellékek segítségével aztán mindig sikerült a ’80-as, '90-es évek meghökkentő sminktrendjének megfelelően kifesteni arcunkat, nagyonkékre a szemhéjunkat, vagy kék-pinkre, piros rúzzsal, az én kedvencem mégis a Mystic maradt.

Ugye emlékeztek a Mystic rúzsokra? Lapozz, és mutatok róluk is kedves történeteket!
 

Forrás: Főkép: Fortepan / Révész György