A makói hagyma, egy vöröshagymafajta, amit Makó térségében termesztenek. A makói vöröshagymát hungarikumként tartják számon, így csak a Makó területén ültetett hagymára használható a makói hagyma kifejezés. Az Európai Bizottság 2009-ben felvette a védett elnevezésű termékek szűk körű európai uniós listájára. 

Mitől más a Makói hagyma? 

A makói vöröshagyma kialakulásának oka a némi nemesítés eredményeképpen született meg. A makói hagymafajta volt az elsők között, amelyet dughagymás eljárással ültettek el, hiszen Makó környékén meglehetősen száraz éghajlat jellemző. A világ többi részén a hagymatermesztést nagyrészben magos vetéssel végzik. Mivel a hagyma természetéből adódóan a második évben magot hoz, így ez a dugványos eljárás teljesen szembemegy a hagyma fejlődésével. A makói éghajlatnak köszönhetően azonban a makói vöröshagyma nem képes kellő nagyságúra növekedni a nyáron, emiatt pedig a tenyészidőt egy évvel kitolták. Hasonló hagymatermesztési módszert még a Balkán területén és Németországon alkalmaznak, a melegebb éghajlat miatt, azonban érdekes módon Spanyolországban és Olaszországban másféleképpen oldották meg a tenyészidő-hosszabbítást. 

A makóiak nagy figyelmet fordítottak a hagymatermesztésre

Érdekes módon a makói vöröshagyma termesztése kisparaszti termékként indult, és onnan alakult át a ma is ismert hagymafajtává. A makói kertekben egykoron mindenki a saját ízlése szerint válogatta ki hagymáit és gondozta. A hagymakertészek gondosan válogatták meg a hagymákat, és sosem bízták rá senki másra. A hagymák termesztése során különösen odafigyeltek több szempontra is: legyen eltartható, ne legyen kopasz, héja legyen erős és több rétegű, illetve bronz színű. Ezek a jellemzők meg is maradtak a makói hagymát illetően.