Idén 40 éves a zenebutik – Rohan az idő!

Tizenöt perc hírnév mindenkinek jár. Nagyjából ezt mondta egyszer jókedvében Andy Warhol, az 59 éves korában elhunyt legendás pop-art művész. S egy bizonyos John Hinckley ezt szó szerint vette, amikor is egy washingtoni szálloda előtt rálőtt Ronald Reagan amerikai elnökre. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért csinálta, hogy politikai indíttatású volt-e a merénylet, akkor ő egykedvűen azt mondta: ugyan, egyszerűen csak szerettem volna felhívni magamra az imádnivaló Jodie Foster figyelmét…

1981-ben indult el világhódító útjára a Music Television. És abban az esztendőben lépett fel a New York-i Central Parkban Simon&Garfunkel 500 ezer néző előtt. Hihetetlen tömeg, mámoros, éneklő férfiak és nők. A zene hatalma csak nőtt és nőtt. És akkor alakult meg a brit Pet Shop Boys zenekar, itthon pedig a KFT együttes. S akkor sugározta először a Magyar Televízió a zenebutik című műsort.

„Csak átrágom magam itt a bukszuson…” Imserős a legendás mondat egy Gálvölgyi-paródiából, ugye? Gálvölgyi János valakit ha utánzott, az akkor valóban népszerű, közönségkedvenc volt. Pontosan úgy mint Juhász Előd és műsora, a Zenebutik. Nagyon különleges műfaj volt, egészen behatárolhatatlan. Mivel addig senkinek eszébe nem jutott, hogy egy adáson belül Dvořák-művekkel, Beethoven-szimfóniával, Chopin zongoramuzsikával és mondjuk a Modern Talking dalával szórakoztassa a nagyérdeműt.

Idén már 40 éve

Idén lesz 40 éve, hogy elindult a Zenebutik című műsor. Juhász Előd műsora hamar lett a közönség kedvenc műsora. Vasárnap délelőttönként ott ült a televízió előtt több millió néző is, közöttük megannyi pop és rockzenére kiéhezett fiatal és a klasszikus muzsikára vágyó idősebb is. S akkor egyszer csak előjött a „bukszusból” Juhász Előd és a maga sajátos stílusában, aprócska mosolyokkal a szája szegletében, felkonferált egy hegedűművészt, egy zongoristát, egy karmestert, majd bemutatta az ABBA legújabb videoklipjét, a Boney M legfrissebb szerzeményét és a nézők úgy érezték, mintha valami egészen különleges élményben lenne részük, hiszen ilyen eddig itthon egyáltalán nem volt, de még hasonló sem. Mintha egy ultra modern műsort látnának, végülis ezt itthon az is volt. De ehhez, hogy ilyen nagysikerű legyen kellett Juhász Előd bátorsága, kísérletező kedve, és persze az is, hogy Előd vezetősége igent mondjon az ő szokatlan és újszerű ötletére. Szerenécséjéhez talán az is hozzátett, hogy a rádióban korábban már sikerrel futott a Zeneközelben című adás, amelyet ugyancsak Juhász Előd vezetett és bíztak abban, hogy ha már csak Előd miatt is, de igényt fognak tartani rá a nézők, aztán az, hogy a műsorra mennyire...hát az majd csak akkor derül ki, ha már adásban lesz. Ennek a mintájára készítették az új könnyűzenét és klasszikus muzsikát keverő műsort. Juhász Előd biztos volt a sikerben és egy percig sem aggódott miatta. Juhász Elődnek nem volt újdonság képernyőn szerepelni, tudniillik a hatvanas évek elején az Aida című operaközvetítését ő konferálta fel, később pedig a Zenélő órák című műsorban is szerepelt.

Fotó: Fortepan/Gábor Viktor