Tavaszi Zempléni túránk alkalmával már eldöntöttük, hogy az idén ősszel visszatérünk a Zemplén csodás hegyei közé.Terveink között szerepelt, hogy közel 10 év kihagyás után, ismét meglátogassuk a Regéci várat, amit -hasonlóan a Füzéri várhoz- szintén felújítottak, átépítettek, újjáépítettek...stb. kinek hogy tetszik, vagy kinek hogy nem... És azt is eldöntöttük, hogy egy olyan szálláshelyet keresünk magunknak október végére, amerre a madár se jár... sikerült is ilyet találni, éspedig az Istvánkúti kulcsosházban.
Előző blogjaimban írtam a hegységről, és egyébként is van róla bőven szakmai leírás, így most ebbe én nem is mennék bele mélyebben. A hegység különleges atmoszféráját nem is csak kizárólag a természeti vagy kulturális értékei adják meg, hanem még az is, hogy ide sajnos -vagy szerencsére- nem járnak nagy tömegek kirándulni, hazánk eldugott szegletének számít a Zemplén még ma is. Ide nem egy sétagalopp eljutni, akár egyénileg saját járművel, akár közösségi -tömegközlekedési- járattal próbálkozunk. Akkor lássuk csak... elindultunk hajnali 4.40-kor és megérkeztünk Háromhutára 13 óra után. Onnan még két óra gyaloglás volt a szállás. Egyszóval lényegében egész nap utaztunk. Hazafelé reggel 7-kor indultunk Istvánkútról és 18.15-re értünk haza.... Ebben volt sorban: A PÁEV kisvonata, menetrendszerű volán járat, vonatpótló busz, IC vonat, gyorsvonat és személyvonat. És persze a két lábunk, mint fő közlekedési eszközünk. Döntse el mindenki maga, hogy ez sok vagy kevés, egy biztos, mi jövő tavasszal ismét jövünk.
És akkor néhány szó -és természetesen kép is- a házról. Maga a szállás mint olyan, kulcsosház jellegű. Bár turistaháznak -is- nevezik, ez megtévesztő lehet, hiszen senki sincs aki fogadja a vendéget, és nem lehet csak úgy egyszerűen betoppanni, hogy itt szeretnék aludni ma este... A kulcsot Debrecenben lehet átvenni vagy postán küldik el, mint nekünk is. A ház bérleti díja 500ft./fő/éj. A ház minősége és felszereltsége -szolgáltatásai- ennek az összegnek megfelelőek. Áram nincs, a világításról mindenki maga gondoskodik. Elektromos kütyükhöz tartalék elemek, és külső akkuk feltétlen kellenek. A hagyományos kis viaszgyertyák felejtősek, néhány óra alatt elégnek, a fejlámpa pedig hosszútávon bent kényelmetlen. Mi a paraffinolaj tartalmú mécsesekre szavazunk, ezek égési ideje több mint 48 óra. /Petróleum vagy gázlámpát a méretei és sérülékenységük miatt nem hozunk./ Gyertya általában van a házban, de illik legalább annyit otthagyni, vagy többet, mint amennyi volt. Így van ez a tűzifával is, amit magunknak kell begyűjteni az erdőről, és összevágni is. Ehhez minden eszköz megtalálható a házban. Vízért pedig a kb. 150 méterre levő István-kúthoz kell menni, ami természetesen nem kút, csak egy forrás. A vízhordásban néhány kanna lesz segítségünkre.
A házban van egy "konyha" elnevezésű helyiség is, amit mi nem használtunk, csupán az ott található vasszekrényt, amiben az ételeket tároltuk. Ez több okból is praktikus, hiszen abban a helyiségben mindössze +10'C volt, tehát hűtőszekrény helyett is jó, és érdemes tudni, hogy a ház nem rágcsálómentes.... de a vasszekrénnyel ők sem bírnak. Rusztikus hangulatú pottyantós budi a ház mögötti erdőben... sötétedés után a félősebbeknek csak felnőtt kíséretében ajánlott a meglátogatása... Ja, és természetesen térerő sincs... egyik szolgáltatótól sem.
Szerző: Szatmári Zsolt http://szatmarizsolt.blogspot.hu/