Természetesen minden kaját mi cipeltünk fel a házhoz, a teljes 5 napi menüt, plusz egy napi tartalékot is. Mert nem szerettünk volna csak azért lemenni a faluba, hogy vegyünk egy kenyeret mondjuk... már ha találunk nyitva boltot és kenyeret is boltban éppen akkor.... Ennek a vidéknek ez a szépsége még ma is. És ezeknek a túráknak is. Ha bármit otthon hagytál, elfelejtettél, vagy csak úgy kellene, akkor bizony nagy sz..rban vagy... mert nincs, és lehet, hogy nem is lesz! Egyébként az ételek melegítését, főzését, a tea és kávéfőzést, és a fürdővíz melegítését is a szobai kályhán oldottuk meg.
Az Istvánkúti kulcsosházhoz két út vezet a legpraktikusabban, Háromhutáról /buszmegálló / vagy a PÁEV Rostallói végállomásáról, persze abban az időszakban, amikor jár is a vonat. Mi pont az utolsó őszi hétvégi járatot fogtuk ki. Mindkét helyről egyaránt nagyjából 4km-es az út, de Háromhuta felől kissé több a szintkülönbség. A Mlaka rétig mindkét beindulási pont felől a sárga sáv jelzés visz fel. Ott aztán belecsatlakozunk az országos kékbe, és egy kb. 20 perces séta után már a háznál vagyunk. A házba bejutni nem egyszerű, tekintve a zárak és a nyílászárók állapotát. Itt is érvényes, többet ésszel, mint erővel...! Miután lepakoltunk a szobában, rögtön elkezdtük az ilyenkor szokásos műveleteket, begyújtás, szellőztetés /erősen ajánlott!/, takarítás. Ezek után jöhet a tűzifa és vízhordás, felkészülve az éjszakára. Vacsora kizárólag a hozott alapanyagokból. A konyhában van néhány alapvető általános célú edény, tányér, pohár, ezeket mindenképpen ajánlott elmosni használat előtt.
Miután mindennel megvagyunk, hallgatjuk a csendet, vagy éppen a tűz ropogását a kályhában, és azon gondolkozunk, vajon milyen lehetett az életük azoknak az embereknek, akik itt és ehhez hasonló helyeken élték le az életüket.... Aztán csend és nyugalom... lassan telnek az órák, megszoktuk, hogy otthon későn fekszünk.... sötét este van az erdőben, igazán sötét... felettünk éppen a Nagy Göncöl ragyog, rátelepszik az éjszaka a kis házra, amiben két elveszett lélek talált menedékre mindentől távol... aludni kell... bezárkózunk.
Szerző: Szatmári Zsolt http://szatmarizsolt.blogspot.hu/
