A képekért és közreműködésért köszönetet nyilvánítunk ki Agatity Anikónak, és gyűjtő, valamint restaurátor édesapjának, Agatity Lajosnak! A tulajdonukban lévő portálon több régi, jó állapotban lévő motorról is megtekinthetők képek: Kattints ide! 

Elképzeléstől a gyártósorra kerülésig 

Az 1950-es évek Európájában, lehetett az Nyugat vagy Kelet, divatba jött az elképzelés, miszerint a kétkerekű, motoros járműveket olyan módon kellene gyártani, s a vásárlók számára elérhetővé tenni, hogy előállításuk olcsó legyen. Ez persze mindenki számára úgy érte volna meg a legjobban, amennyiben a viszonylag könnyű előállítás nem ment volna a minőség javára. Miután 1956-ban a Csepeli Kerekpárgyár delegációja visszatért a Német Demokratikus Köztársaságból, és hazahozta a hírt, amelyből kiderült, hogy a keletnémetek is törperobogókat szeretnének gyártani, itthon ugyanígy elkezdtek foglalkozni a témával. A Panni létrejöttén többek között a Csepeli Kerékpárgyár és az egri Finomszerelvénygyár dolgozott, habár nem volt egyszerű megszületnie a törperobogónak, ugyanis a magasabb körökön belül nem mindenki szorgalmazta annak legyártását. Prototípusához három magyar név fűződik elsősorban, ők voltak Lakatos Imre tervező, Albu Dénes főkonstruktőr, valamint Kirsch Lajos üzemvezető. A legelső példány végső sorsát a mai napig nem tudni, azonban az biztos, miszerint a Pannónia után kapta a csinos becenevét. 1957-ben, a Kohó- és Gépipari Minisztérium elfogadta a gyártásterveket a robogóra vonatkozóan, ebben az évben már találkozhatott a magyar nép egy példánnyal, amelyet a Budapesti Ipari Vásáron lehetett megcsodálni. 1958 elején, miután kijavították a korábbi hibáikat, az első 200 Panni törperobogót kereskedelmi forgalomba hozták. Kétfajta verzióból választhattak az emberek, az egyszínű, valamint a kétszínű változatokból, az első 6200 Ft-ba, míg a második 6500 Ft-ba került. 

Műszaki adatok a Panni robogót illetően

 A törperobogót egy VR-50R motorral látták el, a vázszerkezetét tekintve az egy kettős, hajlított csőváz volt, amelyhez zárt lemezborítást társítottak. Gumirugózású, rövid lengőkaros elsőkerék felfüggesztést szereltek belé, a hátsókerék felfüggesztése lengéscsillapító nélküli volt. Fékberendezését illetően belső dobfékkel látták el, a fékdob átmérője 100 mm volt. A féket működésbe hozhatta a tulajdonosa, amennyiben az elülső, kézi kar huzalt alkalmazta, de a kívánt hatást a hátulsó fékpedál rudazattal szintúgy el lehetett érni. Acélküllős kerekeken gurult, amelyeket nem lehetett cseréni, a gumiabroncsait a Ballon Emergé gyártotta le. Nyeregét műbőr borította, az anyagát habgumi képezte. Igencsak gazdag felszerelést társítottak a robogóhoz, rendelkezett középállvánnyal, táskatartó horoggal, nyereg alatti szerszámkészlettel, csomagtartóval, kormányzárral, valamint a lámpafejbe szerelt sebességmérővel. Elülső és hátulsó világítása volt, a hangjelző berendezését egy elektromos kürt és egy kézi kürt tették ki. A Panni összességében 58 kg volt, viszont 145 kg-nyi terhelésig működőképesnek számított. 

A Panni jellemzése még nem ért véget! Hogyha elnyerte a tetszésedet, amit eddig olvastál cikkünkben, akkor ne fogd vissza magad, lapozz a következő oldalra a további érdekfeszítő információkért! 

Forrás: Agatity Lajos restaurátor fotói