Manapság, mindenki az egyszerűbb utakat próbálja járni – nem csak online kapcsolatokról hallhatunk, de a párok nagyobb része már biztos, hogy ott is ismerkedett meg, amennyire legalábbis a virtuális térben ez lehetséges. Az udvarlás már szinte eltűnt, rengeteget változott az évszázadok során. A mai fiatalok számára szinte már elképzelhetetlen, hogy ne lapozgassák a Tindert, illetve, hogy csupán engedéllyel találkozzanak „életük szerelmével”.

Mégis mikor és hogyan illik valakit elhívni egy randevúra? Mikor kerüljön arra sor, hogy bemutassunk valakit a családnak? Esetleg, ha már komolyodik a dolog, akkor mikor lehet már házasságról beszélni? Korunkban, ha esetleg léteznek is ezekre a kérdésekre válaszok, biztosak lehetünk benne, hogy ez néhány száz évvel ezelőtt teljesen másképp működött. Vajon, hogy alakulna a szerelmi életünk, amennyiben az a hajdani népszokások szerint működne?

Mikhez kötötték az udvarlást régen?

Amennyiben a régi szokásokat nézzük, akkor még manapság, nagyon elvétve a 20. század közepéig vannak falusi társadalmak, ahol csak szigorú társadalmi normák keretein belül történhet meg az udvarlás – ez pedig mindig a helyi közösségtől függ. Mégis, van egy általános szabálya, amennyiben az udvarlás témakörét taglaljuk – a szülők mindenképpen szigorú ellenőrzés alatt tartották azt.

Meg voltak adva erre napok, melyeket legényjáró napoknak hívtak. Ekkor lehetett csak udvarlási céllal meglátogatni a lányos házakat. Ezek egyáltalán nem voltak dátumhoz kötve, szinte íratlan szabályként, közös tudásként kezelték az emberek – bár nem igazán beszéltek róla sosem. Sok befolyásoló tényező közrejátszott – mint például a lányos család elfoglaltságai.

Amennyiben nem alkalmas időben keresték fel a családot az udvarlók, akkor az illetők zsebébe hagymát, vagy fokhagymát tettek megszégyenítésképpen.

Kép forrása: Fortepan / Privát Fotó és Film Archívum-Höfler Tibor gyűjtemény

 

Amennyiben érdekel cikkünk folytatása, lapozz!