Semmi sem volt egyszerű
A családlátogatás is körülményesen zajlott – a lovagot először az udvaron fogadták, majd a küszöb átlépéséhez bizonyítani kellet a férfinak, legénynek, hogy komolyak a szándékai.
Minden szervezettül zajlott, erről árulkodnak az úgynevezett leányvárások is. Ezzel kapcsolatban érdemes kiemelni például Baranyában Pécsváradot vagy Zengővárkonyt, ahol több napos rendezvény keretein belül tartottak egy rendezvényt, ami elsősorban az ismerkedést, valamint a közösségépítést szolgálta. Ilyenek voltak például a bálok, illetve a búcsúk, ahol a környező településekről összegyűltek a lakók és együtt szórakoztak.
Hogyan néztek ki az ajándékok?
Ajándékozni is rendkívül fontos szokás volt – ugyanakkor, csak hasznos dolgok jöhettek szóba. Nem gondolt senki virágcsokorra, esetleg ékszerre, viszont szóba jött a mángorló, vetélő, esetleg sulyok. Amennyiben manapság ajándékot kapunk párunktól, az biztosan a kedveskedésről szól – akkoriban erről szó sem volt. A cél az volt, hogy amikor a lány használja a tárgyat, közben eszébe jusson az illető, akitől kapta – de az információszerzés sem volt elhanyagolható. Akkoriban ugyanis ez a viszonzásról szólt – amennyiben a lányt kapott valamit, mindenképpen neki is illett viszonoznia azt. Maga az információ a viszonzott ajándékban rejlett, ez mutatta meg a fiúnak, mennyi esélye van az adott személynél. Az is egyértelmű üzenetnek számított, ha a lány visszaadta a kapott használati tárgyat viszonzásképp.
Szó volt valaha is szerelemről?
A XX. század közepéig a fiatal felnőttek a család és a rokonok nyomásának hatására választottak maguknak párt – szó sem volt szerelemről. Figyelembe kellett venni a már említett társadalmi normákat, a gazdasági érdekeket.
Ritkán beszélhettünk olyan esetekről, amikor a kiszemelt fél megfelelt az elvárásoknak – de lehetséges volt persze ez is. Akkoriban nem az számított, hogy kit szeretsz, hanem, hogy kit kell szeretned.
