Budapesttel kapcsolatban rendkívül sok „egyszer volt, hol nem volt” történetet hallhatunk, hiszen rendkívül színes múltja, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy közlekedése kapcsán is bőven akad miről beszélnünk. Fővárosunkban a villamosok fénykorukat élték, egészen a második világháború kirobbanásáig azok vonalai folyamatosan bővültek, azonban már a 70-es évektől egyre többet távolítottak el közülük eredeti helyükről.

Kezdjük a legelején

Az első lovasútra vezethető vissza a villamosok története is, mely 1866-ban kezdte meg működését a Kálvin (akkoriban Széna) tér és a Váci út között. Az ezután akkoriban csodának számító villamos először 1877-ben került forgalomba, amikor is az útvonala a Király utca és a Nyugati pályaudvar között helyezkedett el. Ez volt az a pont, amikor a lovasutakat követően szépen lassan meghódították a korszak közlekedését – bár az első darabok csupán az 1898-as évig működtek.

Ezek még egyáltalán nem számítottak gyorsnak, hiszen mindössze 10 km/órával haladtak a belső városrészben, a kevésbé forgalmas területeken pedig ennek a dupláját voltak képesek produkálni. Érdekesség volt abban az időszakban, hogy a sofőröknek még azt is meg kellett mondani, hogy hol töltik majd szabadnapjukat, hogy amennyiben szükséges, azonnal be tudják őket hívni.

A lovasutak végleg 1928-ban szűntek meg, de rendkívüli népszerűségnek örvendtek – pályafutásuk során 15 lovasút-vonal került kiépítésre. Ebből már gondolhatjuk, hogy a lakók körében a villamosok is nagy sikernek örvendhettek.

A legtöbb még a szűk utcákban is kapott útvonalat

Olyan utcákon is biztosították számukra a közlekedést, ahol manapság már lehet el sem tudnánk azt képzelni – a Deák Ferenc térről is több villamos is indult a Szent István körútra. 

A képek forrásai: 

Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei

Fortepan / Tóth Árpád

Amennyiben érdekel cikkünk folytatása, lapozz!