Wass Albert erdélyi magyar író, akit itthon csak a rendszerváltás óta ismerhetünk, sok olvasónak tette nyitottabbá, színesebbé és szebbé a napját műveivel. Nem tagadom, én is elolvastam már pár regényét, novelláját és elbeszélését, így bátran ajánlom Tőle a kedvenceim!
Wass Albert: Farkasverem
Wass Albert első, egyben legjobb regénye 1934-ben jelent meg, Farkasverem címmel. A regény annyira sikeres lett, hogy Baumgarten-díjra is jelölték. A mű a két világháború közötti epika értékeit képviseli. A cselekmények középpontjában egy család áll, egy özvegy báróné és iszákos fia. Az asszony megszállottan szereti az állatokat, ezért tart otthon kutyát, farkast és rókát is, ami valljuk be, nem túl hétköznapi.
Fia, Jenő az ivás mellett vadászattal tölti a mindennapjait, miközben tehetséges író is lehetne. Ebben az időszakban szinte normálisnak mondható fia viselkedése, ugyanis a környék lakói, a magyar urak is furcsa életet élnek. Az író ironikus hangvételben beszél a környék lakóiról, akik önmagukkal és a mániájukkal vannak elfoglalva.
Képtelenek normális életre és a szerelmet is csak céltalan semmittevésnek gondolnak.
A regény vége felé egy reménytelen kapcsolat látszik kibontakozni, Jenő leszokik az ivásról és elkezd újra írni. Mikor már minden rendeződni látszik, bekövetkezik a legrosszabb, az özvegyet a farkasai szétmarcangolják. Ezzel érzékelteti a magyar világ összezuhanását, amit a regény végén egy román fiatalember érkezése dob fel. Ő testesíti meg a fiatalabb és erőteljesebb nemzedéket.
Sokáig nem erősítettem az olvasók táborát, de a Vuk után ez volt az első könyv, ami a kezeim közé került. Nem egy tipikus Wass Albert regény, de nekem pont ezért tetszett annyira! Sejtelmes, hallgatag hangvételű, zseniális karakterekkel és szinte olyan részletes tájleírással, hogy valóban odaképzeli magát az ember!
Wass Albert: Mire a fák megnőnek
Az 1940-ben íródott regény a 1848-as forradalom és szabadságharccal kapcsolatban. Nem csak Erdély pusztulását jelentette, hanem az erkölcsi értékek romlását is. Minden, amit tudással és kemény munkával hoztak létre, rablások és fosztogatások áldozatai lettek. Egy erdélyi báró a forradalom leverése után újjáépíti a kastélyát, ami már csak romok halmaza. A Mezőség adta lehetőségeivel élve csemetefákat ültetett el, melyek ha nagy és erős fák lesznek, a régi érték a helyére kerülését fogják jelképezni.