Magyarország művészettörténetének egyik legtermékenyebb alakjaként Arany János nevét és balladáit minden magyar ismeri. Elevenítsük fel egy kicsit az iskolai emlékeket és vizsgáljuk meg közelebbről az egyik legjellegzetesebb magyar költő életét és munkásságát.
A kezdetek
Arany János az egykor történelmi Magyarország, ma pedig Románia területén található Nagyszalontán született 1817-ben. János tíz gyermek egyike volt, és egy azon kettő közül, akik megérték a felnőttkort.
Arany már fiatal korában érdeklődött a tanítás iránt, 14 éves korában pedig tanítósegédnek állt, hogy szüleit támogathassa. Miután a Debreceni Református Kollégium falai között német és francia nyelvet tanult, rövid időre egy színjátszó csoporthoz is csatlakozott.
Későbbi karrierje során újságszerkesztői és tanári pályára terelte – mindez az előtt történt, hogy a ma jól ismert, egyik legnagyobb magyar költővé vált volna. A következő oldalon folytatom!
Arany első jelentős munkája 1845-ben készült el – a politikai hangvitelű szatirikus vers az „Az elveszett alkotmány” címet viselte, és a Kisfaludy Társaság meghirdetett versenyén első helyezést ért el vele. A díj volt az utolsó löket, amire Arany motivációjának és önbizalmának szüksége volt: első sikere után egy évvel jelent meg leghíresebb műve, a Toldi. Az elbeszélő költemény egy trilógia első része volt, ami a 14. századba tekint vissza, és Toldi Miklós életének eseményeit meséli el. A Toldi volt az a mű, amellyel Arany egész Magyarország figyelmét kiérdemelte és ami végül a közte és a szintén legendás Petőfi Sándor közötti barátság megalapozójává is vált.
Az 1848-as forradalom után a Kossuth János vezette független magyar kormány lépett az addigi rendszer helyébe, Arany pedig a Nép Barátja című újság szerkesztője lett, amelyet a forradalmi kormány indított és felügyelt. 1849-ben aztán további csaták következtek, amelyek véget vetettek Magyarország fiatal függetlenségének és a nemzet többek között Petőfi Sándort is elveszítette. Ezek az események komoly kihatással voltak Arany költői stílusára: művein eluralkodott a melankólia a nemzet egyedülállóságának eltörlése és barátja halála miatt.
A szabadságharc kudarca után Arany egy nagykőrösi iskolában talált munkát tanári pozícióban, mielőtt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárává vált 1865-ben. Lányát, Juliannát ebben az évben ragadta el tőle a tüdőgyulladás, a tragédia pedig egy évtizeden át korlátozta Aranyt művészi munkájában. 1877-ben aztán az Őszikék című ciklussal folytatta alkotói tevékenységét. A műveket Julianna halála ihlette, és javarészt az elmúlás és magány körül forognak. Ez volt Arany munkásságának vége – a költő 1882-ben Budapesten hunyt el, 65 évesen.
Arany János élete során több mint 40 balladád írt, amivel kiérdemelte kortásaitól a „ballada Shakespeare-je” megnevezést kapta. Ez azért sem meglepő, mert neki köszönhetjük Shakespeare három rendkívül népszerű alkotása, a János király, a Szentivánéji álom és a Hamlet magyar fordítását is.
Arany költészetére számos jelentős esemény is jelentős hatással volt, azonban Magyarország függetlenségének, Petőfinek és lányának elvesztése kétség kívül a három legtragikusabb volt ezek közül. Számos munkája a kötelező irodalom részévé vált és többől készült angol nyelvű fordítás is.
Válasz Petőfinek
Az Arany és Petőfi közötti barátságot az egymásnak küldött verses üzeneteikben örökítették meg. Petőfi „Arany Jánoshoz” című művére Arany „Válasz Petőfinek” nevet viselő üzenetével válaszolt. A versekből kiderül, hogy ez a két hatalmas költő milyen elképesztő tiszteletet és szeretetet érzett egymás iránt – Arany verse hatalmas értékként beszél a barátságról.
A következő oldalon további két művét mutatom be, melyeket soha nem felejtünk el!
Toldi (1847), Toldi szerelme (1848-79) és Toldi estéje (1854)
Arany meghatározó műve, a Toldi-trilógia Toldi Miklós életébe enged betekintést, aki Lajos királyt szolgálta a 14. században. Toldi a magyar népi mesék egyik legendás alakja, ezért nem kizárólag Arany műveiben találkozhatunk vele.
A walesi bárdok
1857-ben, majdnem tíz évvel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukását követően I. Ferenc József osztrák császár Magyarországra látogatott. Több magyar költőt is felkértek, hogy egy alkotásukkal tiszteljék meg érkezését. Arany azonban ehelyett 500 walesi bárd kivégzéséről írt, akik megtagadták Edward király dicsőítését. A verset egészen 1863-ig nem publikálták. A walesi bárdokra ma a magyar költészet egyik legértékesebb alapműveként tekintenek.
