A kelt tészták édes királynője az aranygaluska, amit mindenki imád, hiszen a diós, vaníliás édességnek nem lehet ellenállni. Elhoztuk az eredeti recepetet!
Az aranygaluska teljes mértékben magyar eredetű desszert. Bár nem tudni a galuska nevet miről kapta, hiszen receptúrájában semmi köze nincsen hozzá, mivel egy kelt tésztás édesség. Az aranygaluskát jellegzetes magyar desszertként emlegetik, amely isteni finom diós kelt tészta, vaníliasodóval leöntve. Az aranygaluskát sütőben sütve akár rétegezve is el lehet készíteni, és számos varicáiója elkészíthető. Ehetjük baracklekvárral, készíthetjük dió helyett fahéjjal is, de az eredetinél nincs jobb!
Az aranygaluska története
Az aranygaluska eredete nem tudni meddig nyúlik vissza, azonban az első feljegyzést róla egy 1862 és 1874 között megjelent magyar értelmező szótárban (Czuczor-Fogarasi) találták. Az Erdélyi magyar szótörténeti tárban viszont nem tesznek említést az aranygaluskáról, holott abban a 15. század közepétől egészen a 19. század végéig lévő időszakról írnak. Érdekesség, hogy Jókai Mór is egykor tett említést a tordai aranygaluskáról, méghozzá az 1862. július 6-ai Vasárnapi Újság számában. Cikkjének a “Nemzeti eledeink” címet adta, amelyben több hazai ételünket sorolta fel, köztük az aranygaluskát is.
Az aranygaluska külföldi népszerűsége
Az Encyclopedia of Jewish Food arról számol be, hogy az aranygaluskát már az 1880-as években is megemlítették. Amerikában például az 1900-as évek közepén rendkívül népszerűvé vált az aranygaluska. Több helyi magyar és zsidó pékségben is elkészítették, amit az amerikaiak imádtak. Betty Crocker 1972-es szakácskönyvében is megjelentette Hungarian Coffee Cake néven. Mivel receptje rendkívül hasonlít a monkey bread-re (majomkenyérre), így sokan összetévesztették vele és végül a név rajta is maradt külföldön. Az aranygaluska az amerikai Fehér Házban is népszerű lett, mikor Nancy Reagen a karácsonyi menüben felszolgálta a családnak.
Tehát az aranygaluska receptje valóban régre nyúlik vissza, és valószínűleg Nálatok is sokszor volt már gyermekkorodban az asztalon, édességként vagy leves utáni fogásként. Nem nehéz elkészíteni, sőt szórakoztató a gombócok gyúrása és azok besorakoztatása a tepsibe. Nagymamám is sokat készítette gyermekkoromban, de anyukám az, aki a mai napig őrzi a hagyományos receptúrát, és gyakran kerül az asztalra nálunk, főleg karácsonykor. Vaníliasodóval, vastag diós réteggel mindenki imádja. A következő recept nem hiába élt túl több generációt a családban, hiszen muszáj volt tovább vinni ezt az arany csoda finomságot!
