Augusztus 20 – A huszadik század
A trianoni békeszerződés után az addig elsősorban egyházi ünnep nemzeti tartalommal egészült ki: lehetőséget adott a területében és népességében is jelentősen megfogyatkozott magyarságnak a Szent István-i Magyarország visszaállítására való emlékezésre. Az ünnep megtartása kibővült tisztavatással, ünnepélyes őrségváltással, a néphagyományok ápolásával, és 1927 óta minden évben tűzijátékkal.
A több napig tartó látványosságok külföldiek ezreit vonzották az országba, elsősorban Budapestre. Augusztus 20. ebben az időszakban vált a nemzeti egység jelképévé, a magyarság egyetemes ünnepévé, melyet már nemcsak az anyaországban és közvetlenül a határon túl ünnepeltek, hanem a más országokba kivándorolt magyarok is. Szent István halálának 900. évfordulóján az 1938. évi székesfehérvári országgyűlés törvénybe foglalta a király „dicső emlékének megörökítését”.
A második világháború alatt a tűzijáték megrendezése szünetelt. 1947-ben mintegy félmillió résztvevővel és Mindszenty József bíboros vezetésével tartották meg a Szent Jobb-körmenetet a pesti bazilikától a Hősök teréig, amit a következő évben (más forrás szerint 1950-ben) a Rákosi-rendszer betiltott. Megszüntették az ünnep egyházi és nemzeti jellegét, de nem törölték el munkaszüneti nap jellegét (mint március 15-ét), hanem a tartalmát változtatták meg.
Először az évtizedek óta aratóbálokkal, aratási felvonulással megtartott új kenyér ünnepének nevezték, a „dolgozó parasztságot” előtérbe helyezve. 1949-ben pedig erre a napra időzítették az új, szovjet mintájú alkotmány hatályba lépését, az új – szocialista – államalapítást, ezért a következő évben az Elnöki Tanácstörvényerejű rendeletben a Népköztársaság ünnepévé, illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepévé nyilvánította augusztus 20-át.
Forrás: Wikipédia
