Bakelit technológia
A berliniek először vésték horganylemezre a hangfelvételt. A vágott lemez pozitív nyomatformájának elkészítéséhez galvanoplasztikus technológiát alkalmaztak, utána pedig csak galvanoplasztikus technológiát használtak a duplikátumok létrehozására.
Később a hangfelvételt keménygumiba préselték egy acélforma segítségével, amely az eredeti horganylemezből készült. Berliner kiterjedt kutatás után fedezte fel a sellakot. Ennek eredményeként a sellak mindenhol felváltotta a cinklemezt és a keménygumit, mert elég puha volt a préseléshez, és megfizethető, jó minőségű lemezeket lehetett vele készíteni.
A kísérleti 33 1/3 fordulatszámú lemezt eredetileg 1931 szeptemberében adta ki az amerikai rádió és az RCA Victor lemezkiadó. Új, jobb minőségű lemezanyagot, acetil-cellulóz-polivinil-kloridot alkalmaztak, és a horonyméretet is csökkentették annak érdekében, hogy a hangminőség ne romoljon a sebesség lassításával. Ezeket a lemezeket ezért mikrobarázdás lemezeknek is nevezik.
A lejátszáshoz használt tű nyomáserejét is csökkentették a lemezek hosszabb élettartamának biztosítása érdekében. Korábban körülbelül 50-100 cN tűnyomást alkalmaztak. 1938-ban ezt 30 cN-ra, 1947-ben 10 cN-re csökkentették.
Az új hanglemezek lejátszási hossza 20 perc volt, szemben a régi hanglemezek 4 perces programidejével, lényegesen jobb hangminőség és gyakorlatilag nem létező lejátszási zaj.
Érdekes, hogy milyen lassan fogott meg; 33 1/3 fordulat/perc hosszú lejátszású lemezek csak 1948-ban születtek, amikor is a CBS elkezdte árulni őket. Az első sztereó lemezeket 1958-ban adták el.
Forrás: Képet készítette: Fortepan / FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György
