Az 1950-es évek Magyarországának egyik leghíresebb mopedje volt ő, aki megállta a helyét a kortársai között, hiszen állóképességére és teljesítményére nem lehetett panasz akkortájt. Lássuk hát, hogy milyen sorsa volt ennek a szeretetreméltó motornak!
A képekért és közreműködésért köszönetet nyilvánítunk ki Agatity Anikónak, és gyűjtő, valamint restaurátor édesapjának, Agatity Lajosnak! A tulajdonukban lévő portálon több régi, jó állapotban lévő motorról is megtekinthetők képek: Kattints ide!
A Berva moped gyártásának folyamata
Az 1950-es évek második felében már többen is felvetették azt, miszerint szükség volna magyar gyártású kismotorokra. Ennek egyik feltétele az volt, hogy a mopedet olcsón elő lehessen állítani, ezáltal növelni lehetett volna az eladási számot. Nem utolsó szempont volt az sem, miszerint szükség volna országos szervízhálózatok kiépítésére. 1956-ban, erről Horniák Gábor, a Kohó-és Gépipari Minisztérium Igazgatóságának vezetője nyilatkozott. Ugyanezen évben a Csepeli Kerékpárgyárból küldött delegáció indult útnak az NDK-ba, ahol azt tapasztalták, hogy a suhli Simson megszűnt, s a kelet-németek egyaránt mopedgyártással kezdtek foglalatoskodni. Ez további ösztönzést szolgáltatott az itthoniaknak. Az ez évi döntés megszületése alapján, a Székesfehérvárban akkor üzemelő Vadásztölténygyár készíti majd el a motor alkatrészeit, az összeszerelésre pedig Egerben kerítenek sort. Az előállítási folyamatok viszontagságosak voltak, és nem egy akadályon kellett átesniük, hogy végül megvalósulhasson a nagy álom, miszerint magyar gyártmányú mopeddel lehessen szelni az utakat. 1957-ben már a Budapesti Ipari Vásáron is látható volt három Berva példány, azonban ezek még mindig prototípusok voltak. Ebben az esztendőben, november hónap elején, harminc Berva motor indult próbaútra, 630 km-es hosszon, egy Eger-Budapest-Szolnok-Nyíregyháza-Eger szakaszon. Átlagos sebességüket 35-45 km/h-ban állapították meg. Az üzletekbe kerülése 1958 áprilisában történt, 200 példányt hoztak kereskedelmi forgalomba, a hozzájutási ár pedig 5200 magyar forint lett.
Műszaki adatok a motorkerékpár kapcsán
A Berva mopedet egy VT-50-es motor hajtotta előre, egycsöves központi vázzal volt felszerelve, ebbe helyezték el az üzemanyagtartályt, valamint sajtolt lemez kiegészítést kapott. Az elsőkerék felfüggesztéséhez hozzájárult a rövid lengőkar, a csavarrugó, nem volt lengéscsillapítása, a rugóút pedig 48 mm-ben merült ki. A hátsókerék felfüggesztést teleszkópos rugózással oldották meg. Belsőpofás dobféket kapott, ennek az átmérője 105 mm volt, a fékezést lehetővé tette az elől található kézi kar huzal, valamint a kerékpárpedál hátrafelé történő forgatása. Acélküllős kerekeket szereltek rá, amelyet cserélni lehetett, a küllők M3 menetűek voltak. A gumiabroncsait a Ballon Emergé gyártotta, drótperemmel látták el őket. Acélvázas guminyergen ülhetett rajta a tulajdonosa, nyugalmi helyzetben középállvánnyal lehetett stabilizálni a mopedet. Ezenfelül, elülső és hátulsó világítást építettek belé, kerékpárcsengővel rendelkezett, a nyeregmagasságot is állítani tudta a használója. A motor összességében 55 kg-ot nyomott, a megengedett terhelése egy személy volt, amihez még hozzájárulhatott 25 kg tömegű csomagszállítmány.
Cikkünk még nem ért a végéhez. Lapozz a következő oldalra, amennyiben Te is szeretted a Bervát, és még több információt olvasnál a mopedről, valamint arról, hogy milyen nagyszabású expedíció köthető a nevéhez!
Forrás: Agatity Lajos restaurátor fotói
