Budapest nem hiába érdemelte ki a „fürdőváros” címet (amelyet 1934-ben hivatalosan is megkapott). Fővárosunk rengeteg termálfürdővel rendelkezik, amelyek mindegyike kiválóan alkalmas több egészségügyi probléma kezelésére.
Budapesten már akkor létezett fürdőkultúra, amikor Budapest maga még tervben sem volt. Bizony, már a rómaiak is ismerték a mai Magyarország elődje alatt megbúvó termálvizeket és azok jótékony hatásait, de persze a 150 évig itt tartózkodó törökök is hagytak néhány érdekességet maguk után. Az első évszázadban (amikor a Római Birodalom robbanásszerűen terjeszkedett) a rómaiak előszeretettel látogattak el a mai Budapest területére az itt található természetes gyógyvíz-források miatt. A környéket akkoriban Aquincumként ismerték, ami megerősödése után a Pannonia Inferior régió központjává nőtte ki magát.
A Római Birodalom azonban, mint tudjuk, nem maradt fenn örökké, és idővel mi is megérkeztünk hazánkba, a Kárpát-medencébe. A XVI. században aztán a török megszállás alatt is sokat alakult Magyarország fürdőkultúrája, amikor megszállóink „felújították” ezeket az ősi forrásokat, hogy azok újra régi fényükben tündökölhessenek, és persze kiszolgálhassák a törökök fürdési igényeit.
Ez volt az az időszak, amikor számos török fürdő épült Budán (és persze az ország más pontjain) mind gyógyászati, mind egyszerű fürdési célokból. A törökök később mentek, a fürdők pedig itt maradtak, de az ország egészen az Osztrák-Magyar Monarchia feloszlásáig nem használhatta ki igazán az ezek által nyújtott kereskedelmi lehetőségeket. Nem sokkal később kapta meg Budapest a teljes mértékben kiérdemelt „fürdőváros” megnevezést.
Külön érdekesség, hogy Budapest szinte minden fürdője más saját természetes forrásból nyeri a vizét, ezért mindenhol egyedi összetételű vizet találhatunk. A helyieknek bizonyára már nem kell bemutatni a legnépszerűbb fürdőket, de aki először jár Pesten ilyen céllal, annak jól jöhet némi eligazítás a legnépszerűbb helyekkel kapcsolatban. Lássuk most ezeket!
Széchenyi gyógyfürdő
Fővárosunk egyik gyöngyszeme, a Széchenyi gyógyfürdő Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma. Eredetileg átmeneti épületként húzták fel még 1881-ben – a Széchenyi fürdő volt az első termálfürdő, amit a Pesti oldalon építettek.
Alapítását követően az egyre növekvő érdeklődés miatt többször is kibővítették. 1913-ban készültek el a gyógymedencék és a jellegzetes sárga külső borítás, 14 évvel később pedig neobarokk belső designt kapott.
Manapság 15 benti fürdőhely és három nagy szabadtéri medence tartozik hozzá. A kinti medencék a legnépszerűbbek, és biztosan mindenki látott már olyan fotót, amin az emberek éppen sakkoznak fürdőzés közben. Népszerűek még a nyári zenés rendezvények is.
Király gyógyfürdő
A Széchenyivel ellentétben a Király gyógyfürdő az egyik legkisebb az egész városban, azonban török látványvilága miatt vitathatatlanul egyedinek számít.
A hagyományos termálfürdő története egészen a XVI. századik nyúlik vissza. Belül macskakövekkel és nyolcszögletű kupolás tetőkkel találkozunk, míg kívülről kissé megviselt látványt nyújt. A természetes világításról a tetőben kialakított lyukak gondoskodnak.
A Király gyógyfürdő azonban nem egy saját forrásra épült, ugyanis egy régi török erődítmény falai között alakították ki. Vizét a tőle északra található Lukács Gyógyfürdőtől veszi át. A törökök eredetileg azért építették, hogy még egy ostrom során is nyugodtan élvezhessék a termálvizet.
A második világháború során súlyos károkat szenvedett, de az 50-es évek során sikerült felújítani és kibővíteni is.
Gellért gyógyfürdő
Beszéltünk a legnagyobbról, a leghitelesebbről – végül következzen a legszebb. Az Art Nouveau stílust képviselő Gellért gyógyfürdő 1918-ban nyitotta meg kapuit a fürdőzni vágyók előtt a Gellért Hotel részeként.
A vendégek díszes oszlopokban, szépséges mozaikokban és számos szoborban gyönyörködhetnek, miközben a város egyik legforróbb fürdővizében pihenik ki a hét fáradalmait. A történelmi dokumentumok szerint a Gellért fürdő vizét szolgáltató forrást már évszázadokkal ezelőtt is használták gyógyító ereje miatt.
