Mindig is szerettem a Tisza-tavat és környékét, igazán vadregényes és az emberek is kedvesek és vendégszeretők. Épp a tavat kerékpároztuk körbe barátaimmal, mikor az egyik állomás pontunknál meghallottuk, hogy van egy nemrég indult kezdeményezés, ahol megtapasztalhatjuk, hogy milyen érzés lehet azokat az óriási mezőgazdasági munkagépeket vezetni, amiket látunk az út mellett a földeken dolgozni. Egy kis keresgélés után rá is bukkantunk, úgyhogy már fordítottuk is a bicikliket Tiszagyenda irányába, hogy felkeressük az Élménytanyát.
Mikor odaértünk, kedves figyelmesség jellemezte a vendéglátóinkat, mindenféle finomsággal kínáltak minket, de mi olyan izgatottak voltunk, hogy már indulni is akartunk a gépekhez. Szóval bepakoltak minket az autókba és már zötykölődtünk is ki a határba, célba véve az épp az őszi szántást végző traktort. Az út nagyjából 15 perc volt, de olyan volt, mint egy igazi szafari, találkoztunk útközben szarvassal, rókával, nyúllal, ragadozó madarakkal és az a jó, friss levegő megfizethetetlen. Az autóban már sok információt kaptunk, hogy mi is vár majd ránk és vendéglátóink vendégszeretete a jó kedvünket még inkább fokozta.
Kiérve, kis eligazítás után fel is másztam a John Deerra, ahol a vendégülést elfoglalva egy szimpatikus úriember, Norbi várt rám. A traktor belseje nagyon kulturált és tiszta volt, de el is mondták, hogy erre különösen odafigyelnek. Elindultunk, az elején természetesen még Norbi vezetett és elkezdte magyarázni (nekem, városi gyereknek), hogy mi micsoda és mit kell majd csinálni. Egy kanyarral később szólt is, hogy oké mindet tudsz, helycsere. Az élmény fantasztikus volt, az én arcomról a gyermeki mosolyt le sem lehetett törölni (nagyon figyeltem természetesen, hogy Norbi aznapi munkáját tönkre ne tegyem és szépen szántsak). Miközben jöttünk-mentünk Norbitól rengeteg információt kaptam a mezőgazdaság fortélyairól, és én is rengeteget kérdeztem. Megtudtam azt is, hogy eleinte nagyon izgult, milyen lesz a hangulat összezárva egy addig nem látott emberrel, de mára már belejött, könnyen kapcsolatot létesít az odalátogatókkal. Nagyon jól elbeszélgettünk miközben én a nagy monstrummal a szakszerű őszi szántás végeztem 
. Mikor végeztünk szinte kedvem lett volna Norbinak azt mondani, hogy menjen haza, pihenjen és a többit megcsinálom 
. Sajnos vége lett és átengedtem a helyem fájó szívvel a soron következő barátomnak.
Hogy jött az Élménytanya ötlete?
Egy reggelen ébredés során jött az ölet, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy ilyen szolgáltatást. Szerettünk volna valami újat csinálni, egy olyan dolgot, amivel közelebb hozhatjuk az embereket a mezőgazdaság belső világához. Meg szeretnénk ismertetni az emberekkel a mezőgazdaság nyelvezetét, hogy milyen egy nap a gazdaságban, milyen munkafolyamatok vannak, és hogy testközelből éljék át a szépségeit és nehézségeit is. Sok barátomból kiindulva, sokan nem tudták mivel foglalkozom nap, mint nap, csak annyit tudtak, hogy mezőgazdaság, de hogy ezt mit takar, milyen gépekkel dolgozom és milyen munkafázisokat végzünk, hogy mi az, hogy szántás, barázda stb., azt már nem. Így, mikor elkezdtem mesélni csak jöttek a kérdések és láttam mennyire érdeklődnek. Innen jött a gondolat, hogy legyen egy hely, ahová eljöhetnek az emberek, kikapcsolódhatnak a mindennapi rohanásból, friss levegőt szívhatnak, megismerhetik a vidék flóráját-faunáját, miközben bepillantást nyerhetnek a mezőgazdász életmódba és aktív részesei is lehetnek.
