Cserépkályha manapság
Magyarország a paraszti cserépkályha-készítés leggazdagabb hagyományait képviselte, amit a politikai és társadalmi változások majdnem teljesen eltüntettek. Rengeteg eszmei értéket képviselő cserépkályha kötött ki törmelékként a szemétdombokon. És vele a cserépkályhás mesterség is majdnem teljesen eltűnt.
A ma ismert kutatások szerint az Alpok középső és nyugati részén (Svájc, Dél-Németország) találtak emlékeket a legkorábbi cserépkályhás fűtés emlékeire a 13. század környékéről. Ez a fajta fűtési módszer az ilyen hűvös éghajlaton gyorsan elterjedt. A 14. század során az éghajlat változásnak, a hőmérséklet csökkenésének köszönhetően egyre jobban terjedt ez a fűtési mód. és a 15. század végére kialakult Közép-Európában egy egyfajta földrajzi övezet, ahol mindennapos volt a cserépkályhával történő fűtés. Ez az övezet: Svájc, Dél-Németország, Lengyelország, Csehország és Magyarország.
Az elterjedés során mint minden, fejlődött. Az újításoknak köszönhetően egyre inkább kezdte elnyerni a mai felhasználási formáját. Az újítások lényege, hogy az addig agyagból tapasztott kemence falába kerámia tárgyakat építettek be, hogy a megnövekedett felület még több hőt tudjon leadni, mint a mostani fűtőtestek bordái.
A kályhás mesterség sokáig a fazekassághoz tartozott, amit az akkori formája is bizonyít. A falusi kályháknál sűrűn alkalmaztak edényformájú kályhaszemeket, gyakori volt még a szögletes, ún. tál alakú kályhaszem. A formázás során négyzet vagy háromszög formára alakították. Ennek köszönhetően építéskor kevesebb agyag felhasználásával egymás mellé tehették a szemeket. Így sokkal esztétikusabb, szebb és egységesebb felületet hozhattak létre. A következő oldalon a cserépkályha gyártásáról tudhattok meg többet, érdemes lapozni egyet, mert nagyon érdekes dolgok várnak!
Forrás: Fotó: Pixabay
