Régen minden jobb volt. Talán minden retro témájú cikkhez le lehetne írni ezt a mondatot. Az is előfordulhat, hogy minden esetben igaz is ez a megállapítás. Persze a fiatalabbak ellenkeznek, de valószínűleg eljön majd az az idő, mikor ők is ezt fogják vallani. Ki tudja?
Az biztos, hogy ha egy retro oldalra valaki kitesz egy posztot, képet, melynek a főszereplője egy diavetítő, az kis túlzással 100.000 like-ot fog kapni. A maiak számára olyannyira megfoghatatlan a diavetítőt övező kultusz, hogy arra nehéz találó jelzőt megfogalmazni. Pedig aki átélt olyan estéket, amikor a diák és a mesék játszották a főszerepet, azok tudják, hogy azok az alkalmak nehezen felülmúlhatók.
Egy szó, mint száz, ami ma az 5.1-es házimozi rendszer, az anno 30-40-50 évvel ezelőtt sokunk gyermekkorában a diavetítő volt. A kép adott volt és szerencsére már akkor is volt hangrendszer. Úgy hívták Anya. Sokan legendás estéket éltek át általa, de a történetét nem sokan ismerik. Ma a diavetítő történetét mutatjuk be.
Magyarországon még az 1940-es évek elején kezdődött meg a diavetítő sorozatgyártása, az áruk akkor 80-120 Pengő körül volt. Egy-egy diatekercs ára 4-6 Pengő körül mozgott. Ahogy azt várni lehetett maga az eszköz gyorsan nagyon népszerűvé vált a gyerekek körében, a családi mesefilm-vetítések egy pillanat alatt őrült népszerűek lettek.
A modern kort ismerve persze nem volt abban semmi meglepő, hogy a gyors terjedés miatt újabb és további, egyre fejlettebb gépek fejlesztését tűzte ki célul maga elé a magyar ipar. És amit anno itthon a szocializmusban elterveztek…
