Tudom, hogy neked is nehéz ez a helyzet, tudom, hogy te sem mehetsz sehova, de mégis, belegondoltál már, milyen a te szomszédodnak lenni? Most elmondom!
Karantén van, itthon kell lenni. Tudom, hogy unatkozol, nyakadon a gyerek, talán veszélyben a munkahelyed is. A legkisebb bajod is nagyobb annál, mint másokkal törődj, ugye? De szerinted, ha mindenki csak magával foglalkozna, mindenki csak azt tenné, amihez kedve van, mi lenne a világgal? Én értem, hogy nem tudsz mit csinálni unalmadban, de szerinted milyen érzés a flexet hallgatni Nagypénteken? Te örülnél, ha egész nap berregne, zúgna valaki melletted? Tudom, meg kell csinálni, mert a gyereknek készítesz játszóteret. De ne az én hátamon legyél kedves gyerekkel, légy szíves! Drága Szomszéd, gondolj bele, ha te lennél az én helyemben, neked ez hogy esne?
Értem én, hogy a kutya azért van, hogy ugasson, de drága szomszéd, feltűnt, hogy a te kutyád ugat csak mindig, az utcában lévő másik 15 csak akkor, ha valaki megáll a ház előtt? Amikor kértem, oktasd a kuytád, vidd iskolába, mert sokat ugat, igen, ezt válaszoltad: Kutya, azért van, hogy ugasson. Amikor az én riasztóm véletlenül megszólalt, már egyből patáliát rendeztél. És ha azt mondanám, mikor mondjuk naponta 50 alkalommal megszólal, hogy a riasztó, azért van, hogy riasszon??? Nem, Drága Szomszéd, nem a kutyával van bajom, ahogy az utca másik 15 kutyájával semmi problémám nincs. Nem a kutya a hibás, Te, Drága Szomszéd, akinek a kutyatartás csak annyiból áll, hogy megveszel egy szerencsétlen állatot, hogy elmondhasd, te kutyabarát vagy. Már tudod azt is, mert többször szóltunk, én és a másik szomszéd is, hogy amikor nem vagy itthon a kutya vonyít, sír. Szerinted ez normális? Szerinted jó neki? És szerinted nekünk jó ezt hallgatni? Téged nem érdekel, tudom. Szépen kértünk, csinálj valamit. Nem érdekel. Drága Szomszéd, gondolj bele, ha te lennél az én helyemben, neked ez hogy esne?
Itthon vannak a gyerekek, nehéz velük, tudom. Ők sem tudnak mit kezdeni a helyzettel, neked is bonyolult, hogy 24 órában velük kell lenned. Nem jutsz levegőhöz, de én sem Drága Szomszéd, mert nem tudom kinyitni az ablakot, mert folyamatosan üvöltenek a gyerekeid. Nem néha, és nem kicsit hangosan beszélnek, hanem üvöltenek, állandóan. Nem, nem minden gyerek ilyen, Drága Szomszéd, a tiedi neveletlenek. Nem az ő hibájuk, hogy az összes szomszéd agyára mennek, hanem a tied, mert nem tudod őket megnevelni. Szerinted jó csukott ablaknál élni, levegő nélkül, mert olyan zajt csapsz, ami kibírhatatlan? Drága Szomszéd, gondolj bele, ha te lennél az én helyemben, neked ez hogy esne?
Drága Szomszéd, sorolhatnám még, mennyi mindent tűrök el tőled, azt, hogy a macskád a gyerek homokozójába piszkít, ha véletlenül elfelejtjük betakarni, azt, hogy a kerti kisházat úgy építetted, hogy a veteményestől az összes fényt elvette, és soha többet nem tudunk ott semmit termeszteni, pedig kértelek, hogy tedd a kert másik felébe. Nem tetted, mert akkor a te kertedet árnyékolta volna be. Megtetted, mert úgy érzeted, te megtehetd ezt. Neked ez jár. Drága Szomszéd, én ezeket mind elnézem neked, de gondolj bele, most karantén van, ki tudja meddig. Értem én, hogy azt gondolod, megteheted, jogodban áll, mert ez egy szabad ország. De Drága Szomszéd, gondolj bele, ha te lennél az én helyemben, neked ez hogy esne? Csak kicsit gondolkodj el ezen, és azon, másoknak ártani rossz. És te most bántasz bennünket, és másokat is. Én figyelek arra, hogy te sokáig alszol, nem zajongok addig. Sőt, a kert végébe sem merek kimenni, mert felébred a kutyád, és ugat egyből, felkeltve mindenkit. Én nem nyírok füvet vasárnap, hogy neked legyen legalább egy nyugodt, csendes napod. Sőt, délben sem, amikor a gyerekek alszanak. Te hányszor indítottad be télen a motorodat, hogy nehogy lemerüljön az aksija, délben a gyerek ablaka alatt? Szerinted tudott aludni? Drága Szomszéd, gondolj bele, ha te lennél az én helyemben, neked ez hogy esne?
Drága Szomszéd, tudom, senki nem büntet ezért téged, megteheted. Semmit nem tehetek, csak bezárkózok és beveszek egy fejfájás csillapítót, nem használom a kertet, a teraszt, az erkélyt. De hidd el, egyszer el kell majd számolnod azzal, milyen voltál ezen a világon. Nem, én nem tehetek semmit, de van, aki igen. Egyszer mindenki visszakapja, amit adott. Így működik a világ. Egyszerűbb lenne, ha mindig, amikor csinálsz valamit Drága Szomszéd, csak gondolj bele, ha te lennél az én helyemben, neked ez hogy esne? Csak erre kérlek….
