Ebben az időszakban pedig nyári munkát a fiatalok már huszonnégy KISZ-táborba végezhettek.
Hogyan is nézett ki egy ilyen tábor?
Ami ez elvégzett, elvégzendő munkát illette többféle táborról is beszélhettünk. Ezek közül pedig, ha nem is mennyiségre, de minőségre mindenképpen az ötvenes éveket kell kiemelnünk – ekkor olyan feladatokról beszélhettünk, mint például sztálinvárosi építkezések.
A hatvanas években már kicsit megváltoztak a munkakörök, ugyanis bár jutottok még erre az időszakra is nagyberuházások, mégis példának okáért a Hanság lecsapolása, valamint a Kiskörei vízierőmű építése is szerepet játszott.
Ezek mellett szintén helyet kaptak a mezőgazdasági munkálatok a diákok számára. Ilyenkor elsősorban gyümölcs- vagy zöldségszedéssel, azok feldolgozásával foglalkoztak az érkezők.
A nagyvállalatoknak, szövetkezeteknek eleinte kifizetődő volt az ingyen munkaerő, mégis a hetvenes években a fiatalokat már inkább a munka utáni bulik, szórakozások, a szerelem keresése vonzotta a KISZ-táborokba. Sok esetben egyáltalán nem is sikerült a kitűzött normákat elérni vagy megközelíteni, ráadásul egy idő után már egyáltalán nem örültek a téeszek a fiatalabb generáció érkezésének. Ennek oka, hogy sokszor a miattuk keletkezett károk, valamint a kiadások egyre drágábbá váltak, melyek nem csak a szálláson, de a gyümölcsösökben is megjelentek. Így végül az építőtábor-mozgalom egészen a ’80-as évekig tartott.
A szállások sem voltak mindig kellemesek – az érkezők több dologra is panaszkodhattak. Egyáltalán ne egy épületet képzeljünk el, csupán néhány sátrat, melyek könnyedén be tudtak ázni. Emellett a szúnyoginváziók is gyakoriak voltak, melyeket szintén nehéz volt kivédeni. Az ételnek volt, hogy sem mennyisége, sem minősége nem volt megfelelő, a hetvenes évektől pedig megjelentek a randalírozó, verekedő fiatalok, akikre szintén gyakorta érkezett panasz. A tisztálkodásról már nem is beszélve… Egyszóval inkább volt egy kiképzőtábor, mint egy könnyed nyaralás.
Munka vagy szórakozás?
Bár a munkától ma már sokan megijednének, valamint a körülmények sem voltak nem mellesleg mindig kedvezőek – mégis a legtöbben nosztalgiával tekintenek vissza a tábor önfeledtebb pillanataira, ami képes volt jó hangulatban egy közösséget kovácsolni.
Kép forrása: Fortepan / Urbán Tamás
