Az NDK-ban az 50-es években megjelent Trabant autó a szocialista építési terveknek köszönhetően lett ebben a korszakban hazánk legnépszerűbb gépjárműve. Aki egy bizonyos kort megért, biztosan utazott már Trabantban, de a legtöbben vezették is ezt a csodát. Az autóra mind a mai napig emlékeznek az emberek, és sokszor emlegetik is, nem véletlen. Most 5 olyan érdekességet osztunk meg erről a legendás autóról, amit csak a leginkább szakavatottak tudhattak eddig!
A Trabantot a szocialista országokban készítették és forgalmazták, és bár sokan kritizálták a rossz minőségű alkatrészeket és az elavult technológiát, a Trabant még mindig ikonikus autónak számít sok ember számára. Mit tudtak a Trabant alkotói?
Zöld Trabant, a szerencse jelképe
A Trabant alapszíne leginkább kék vagy fehér volt, a zöld viszont igazi ritkaságnak számított. Talán ezért is született a mondás: „Zöld Trabantot látok, szerencsét találok!” Az, aki ilyenkor kívánt valamit, reménykedhetett benne, hogy a kívánsága hamar valóra válik.
#1. A Trabant volt az első műanyag autó
Az 1950-es években az autógyártásban a fém volt az uralkodó anyag, azonban az NDK-ban ezt a megközelítést nem lehetett követni a korlátozott anyagi források miatt. Így az autó tervezői műanyagból készítették az autó karosszériáját. Ez a megoldás különösen innovatívnak bizonyult, és lehetővé tette az autó könnyűsúlyát és alacsony fogyasztását. A Trabant karosszériáját egyébként nem akármiből, hanem a Duroplast nevű műanyagból készítették, amelyet a keletnémet hadsereg lőszerraktáraihoz terveztek eredetileg. A Duroplast könnyű volt, olcsó és könnyen formázható, így a Trabant karosszériája sokkal olcsóbb volt, mint az acélkarosszériájú autóké.
Nosztalgiázz egy kicsit, nyisd meg a galériát és lapozd végig! A fiatalkori emlékeid garantáltan feltörnek! Likeold is a kedvenceidet!
22
#2. A Trabant kézzel készült
Manapság csakúgy vadásszuk a kézzel készült felirattal ellátott termékeket, pedig már annak idején a Tarabant is egy igazi kézműves terméknek számított. Tudni kell ugyanis, hogy a Trabantot kézzel készítették, így minden autó egyedinek számított. Az autógyártás során a munkásoknak szinte minden részletre oda kellett figyelniük, hogy a végeredmény egy tökéletes jármű legyen. És sikerült is, nem igaz? Bár ez a megközelítés megnövelte az autó árát és csökkentette a termelés hatékonyságát…
#3. A Trabant a kezdetektől a végéig ugyanazzal az alvázzal készült
A Trabantot az 50-es években kezdték el gyártani, és a 90-es évekig volt gyártásban. Érdekes módon az autó az egész gyártása alatt ugyanazzal az alvázzal készült, így a korai Trabantok nagyon hasonlítanak a későbbiekhez. Persze ez a legkevésbé sem jelenti azt, hogy az autók ne fejlődtek volna, ugyanis a tervezők folyamatosan fejlesztették az autókat, idővel a Trabantokban is megjelentek a korszerűbb technológiák.
#4. Az első Trabant nem Trabant volt
Az első Trabant prototípusát 1954-ben készítették el, és az akkori neve "P50" volt. A P50 csak 18 lóerős volt, de nagyon gazdaságos, és 5,5 liter üzemanyaggal 100 kilométert lehetett megtenni. A Trabant előállítása 1991-ben fejeződött be, miután a Berlini fal leomlása után a keletnémet gazdaság összeomlott. Az utolsó Trabantokat a Zwickau-i gyárban készítették.
#5. A Trabantnak volt egy titkos műhelye
A Trabant autógyár történetének egyik legérdekesebb epizódja a titkos műhelye, amelyet a vállalat vezetése hozott létre. Az 1960-as évek végén a NDK vezetése úgy döntött, hogy különleges autókat kell gyártani a kormánytagok és a vezető személyek számára. A Trabant vállalat kapta meg ezt a feladatot, és titkos műhelyt hoztak létre a gyár területén. A titkos műhelyt "Projekt 444" néven ismerték, és a legjobb tervezők, mérnökök és szakemberek dolgoztak rajta. Az autókat szigorúan titokban tartották, és csak a kormánytagok és a NDK vezető személyzete használhatta őket. Az autók felszereltsége és dizájnja sokkal jobb volt, mint a többi Trabant modellé, és többféle kényelmi funkcióval rendelkeztek.
Az autók leginkább a Trabant 601-es modelljein alapulnak, de számos módosítást hajtottak végre rajtuk, hogy megfeleljenek az igényeknek. Az autók például erősebb motorokkal, hatfokozatú sebességváltóval, továbbfejlesztett fékrendszerrel és biztonsági övvel voltak felszerelve. Emellett az autók luxus kényelmi funkciókkal is rendelkeztek, mint például bőrülések, légkondicionáló és elektromos ablakemelők. A titkos műhely azonban nem maradt titokban örökre. Az 1989-es berlini fal leomlása után a német egység új vezetése átvette az autókat, és ma többek között a berlini Mercedes-Benz Múzeumban is megtekinthetők.
