Nézzünk egy kis történelmi kitekintést is: A forint előélete történelmi távlatokban!
Az új pénzegység bevezetését megelőző tervek közül a forint fő vetélytársa a tallér volt. A magyar történelemben korábban elsőként Károly Róbert veretett forintot 1325-ben korabeli firenzei liliomos aranypénzek mintájára (Fiorino d’Oro). A forint neve ebből az olasz kifejezésből ered. Károly Róbert Anjou-liliomos aranyforintjai után 1857 és 1892 között szintén a forint volt Magyarország és az egész Habsburg Birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos pénzneme. Az 1857 és 1892 között forgalomban levő forint váltópénze a krajcár, a „harmadik” forinté az 1999-ig érvényben lévő fillér volt.
A forint, mint hivatalos fizetőeszköz bevezetése
1945 őszén a Magyar Kommunista Párt megtette az infláció felszámolására irányuló első intézkedéseket, és az Állami Pénzverő 1945 októberében megbízatást kapott egy új forgalmi pénz terveinek elkészítésére. Amíg a tervezés gyorsan haladt, a gyártáshoz szükséges anyagok és eszközök előteremtése a nehéz gazdasági helyzetben korántsem volt ilyen egyszerű. A forint és a különböző címletű filléres érmék verése 1946 januárjában kezdődött meg. Mivel a nemesacél a Kossuth-híd építéséhez volt nélkülözhetetlen, a verőtövek készítéséhez kilőtt harckocsik tengelyeit szerelték ki és darabolták fel. 1946. július 3-án az akkori magyar kormány tagjai, Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével meglátogatták az Állami Pénzverőt, és megtekintették a verőgépek és az ott dolgozók munkáját. 1946. augusztus 1-jén csupán a pénzforgalom megindításához elegendő mennyiségű érme állt rendelkezésre. Az új pénz bevezetését azért időzítették augusztus 1-re, hogy az anyagi alapul szolgáló gabonatermés ekkorra már a magtárakban legyen, ellenértékét pedig már az új valutában fizethessék.
A forintunk története, összetétele, és használata
1946. augusztus 1-én létrejött tehát az aranyalapú forint, egy forint 0,0757575 gramm finom aranynak felelt meg, váltópénze pedig a fillér a volt. Az 1946-os első forintérmék alumíniumból készültek. Biztosan sokan emlékeznek még a jellegzetes, recés szélű 1 forintosokra és a később rézből vert 2 forintosokra, hiszen ezeket egészen 1990-ig gyártották. A kiadás évében készült 2, 10, 20 filléres és 1, 2 és 5 forintos címlet. Ezt az érmesort kisebb változtatásokkal és bővítéssel (5 és 50 fillér, 10 és 20 forint) egészen 1989-ig verték. A rendszerváltozás után teljesen új tervezésű 1 forint – 200 forint közötti forgalmi érméket adtak ki. A fillér nem sokkal élte túl a rendszerváltást, 1999-re fokozatosan kivontak minden címletet.
A forint és a különböző bakjegyek törénete
A bankjegyek előállításakor nehézséget jelentett a speciális papír hiánya, mert a hatalmas mennyiségű inflációs papírpénz kibocsátásakor a papírkészletet is felhasználták. Ezért francia és finn importból szerezték be a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagot. Az első bankjegyek a tíz- és százforintosok voltak, de ezeket silány minőségük miatt nagyon könnyű volt hamisítani. Az 1947-től kiadott tíz-, húsz-, ötven- és százforintos címletek viszont olyan jól sikerültek, hogy sok szakértő a világ legszebb bankjegysorozatai között tartja számon. Az évtizedek során azonban a forint is gyengült, egyre nagyobb címletek kerültek forgalomba: 1969-ben már Ady Endre arcképével jelent meg az 500 forintos bankjegy, 1983-ban az 1000 forintos Bartók Bélával, és 1990-ben Széchenyi Istvánnal az 5000 forintos bankó (ez volt az első papírpénzünk, amely már Braille-írással is el volt látva), végül megjelentek a 10000, majd 20000 forintos bankjegyek is.
100 forintos bankjegyeink története
Az első 100 forintos bankjegyet, melyet első oldalán egy női arc - a pénzjegynyomda akkori dolgozója arcképe-, hátoldalán kalapácsot és búzakévét tartó kéz díszített, 1946. augusztus 7-én állították forgalomba a pengő elértéktelenedését követően. A gyenge nyomdatechnika miatt a bankjegyeket könnyen hamisították, és a papírja gyorsan kopott, emiatt rövidesen új bankjegyeket kellett bevezetni. Az első, kék színű 100 forintos bankjegyet emiatt 1951. május 1-én kivonták a forgalomból.
A második 100 forintos bankjegyet, melyet első oldalán Kossuth Lajos arcképe, hátoldalán Lotz Károly: Menekülés a vihar elől című festménye díszített, 1948. augusztus 14-én állították forgalomba.
A forint története során többször is változott
A bankjegyeken többször változott a címer. Az első bankjegyek forgalomba kerülésekor a Kossuth-címer volt Magyarország jelképe, majd a szocializmus beköszöntekor a szocialista államvezetéshez illeszkedő új címer, a Rákosi-címer került a bankjegyekre. Az 1956-os forradalom után újra a Kossuth-címer lett az ország jelképe, de az olyan rövid ideig volt érvényben, hogy bankjegyre nem került. 1957-től a Kádár-címer, 1990-től pedig a jelenlegi államcímer, a koronás kiscímer került a bankjegyekre.
Az 1948-tól forgalomba állított, majd a címerek változásaival érintett négy 100 forintos bankjegyet egységesen 1998. december 31-én vonták ki a forgalomból.
De, hogy mennyit ér ma az a forint, ami 70 évvel ezelőtt került forgalomba, az sok körülmény függvénye, így nehezen meghatározható. Azóta igencsak megváltoztak a fogyasztási szokások, a termékkínálat és a maguk a termékek is. Az arany ára a 70 évvel ezelőtti árhoz képest a 900-szorosára nőtt, és nem lenne igazságos figyelmen kívül hagyni a bérek növekedését sem, amik a ’46-os bérek átlagosan 700-szorosára nőttek.
Érdekelnek a retro témák, többek között a forint története, és annak fénykora? Ilyen témák is elő szoktak fordulni Retro made in Hungária Facebook csoportunkba! Csatlakozz!
Régi forint érméink
Forrás: Kép: Fortepan / Konok Tamás id
