A felnőtté válás egyik legszebb következménye, hogy az ember finomabbnál finomabb alkoholos italokat ihat. Persze Magyarországon ennek a túlzásba vitt életformája nemzeti sportnak számít, de most nem ez a téma. Érdekes, de alig ismerni olyan embert, akit ne lehetne meggyőzni, hogy igyon egy finom fröccsöt egy meleg nyári nap végén. Ez nem is véletlen. Mert a fröccs egy jó dolog. De honnan ered? Lássuk!
Bármilyen hihetetlen, a bor vízzel történő felhígítása nem a 20. század sajátossága, de még csak nem is a 19. század hozta magával. Már az ókorban a görögök is vízzel vegyítették az általuk termelt bort, hogy a nagy ötletek megszületésekor a gondolataik nagyjából tiszták maradjanak.
Ismerve a kor nagy gondolkodóit láthatjuk, hogy a feltevésük igaz volt.
De mi történt az újkorban? Első körben azt kell megnézni, hogy melyek is a fröccs összetevői: bor és szóda.
1767-ben elsőként Joseph Priestley angol lelkész, politikai filozófus, fizikus és kémikus elegyítette a széndioxidot a vízzel, megalkotva ezzel a történelem első szóda vízét.
Ő volt az tehát, aki rájött, hogy a nehéz levegő és a víz házasításából kellemes, szúrós ital születik. 1773-ban az angol Királyi Természettudományos Akadémia kitüntette Priestleyt a szódavíz feltalálásáért.
Másod sorban a bor következik. Az már –szerencsére- adott volt, nem kellett vele az 1700-as évekig várni, hogy feltalálják. Ugyanis az ember már legalább 6000 éve fejleszti a borkészítés tudományát, sőt a Biblia szerint Noé ültette el a szőlőt az Ararát-hegy oldalába és készített belőle részegítő bort.
Adott volt tehát a szóda és a bor is. Már csak a jó öreg magyar leleményesség hiányzott, mint oly sok dolog feltalálásához a világtörténelem során.
