Népszokások, amik a Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez kötődnek
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja közeledtével mondogatták, hogy „inkább farkas ordítson be az ablakon, minthogy kisüssön a Nap!” Ezt azért mondták, mert a néphagyományok szerint, ha ezen a napon jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ha a néphiedelem szerint ezen a napon a medve kijön a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát, vagyis szép, napos idő van, akkor megijed tőle, és visszamegy aludni, amiből arra következtettek, hogy újra hideg lesz. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő.
Pogánykának hívták a megszületett gyermeket, egészen addig, amíg még meg nem keresztelték őt meg. Jézus Krisztus jelképe volt a gyertya, ezért a pogányka mellett világított a kereszteléséig, hogy Jézus vigyázzon rá, nehogy a rossz szellemek megkörnyékezzék, és kicseréljék őt. A keresztelőre pedig az anya vitte az égő szentelt gyertyát.
Nemcsak ilyenkor égettek gyertyát, hanem jégeső, vihar, villámlás esetén is, illetve krónikus betegek, és hallottak mellett is. Egyes helyeken, például Tápiószentmártonon még a haldokló kezébe is égő gyertyát helyeztek el.
Két templom van Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelve Magyarországon: a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámija (közismertebb nevén a pécsi belvárosi templom, azaz a dzsámi), illetve Szarvasgede település temploma.
Íme egy vers február másodikára:
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok;
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.
Forrás: Fotó: Pixabay
