Fotó forrása: Wikipédia
Hungarikumnak tekinthető mivel nem maradt ránk más olyan Zsigmond-kori főúri lakó –és védelmi épület, amely ilyen nagyszámú 15. századi gótikus építészeti térrel rendelkezne. A gyulai vár építéstörténete abban is egyedi, eltér a magyarországi várépítési gyakorlattól, hogy másutt általában az un. „öregtornyot” építették fel előbb, és a későbbiek során azt kerítették körül különböző védművekkel és várfallal. A gyulai vár esetében viszont egy időben került sor a torony és a falak megépítésére. Ráadásul az 1500-as évek elejére, a várudvaron körben kiépült egységes folyosórendszere is példa nélküli a korabeli magyar várépítészetben.
A külső vár területén felépített Huszártorony pedig az egyetlen Magyarországon fennmaradt, világi célokat szolgáló török épület. Kiemelendő, hogy a vár megépítésétől a töröknek való feladásáig a magyar és több európai királyi udvarhoz köthető rokoni címen vagy pedig maga a király vagy a királyi család tagja a birtokos. A várat a középkorban és a kora újkorban sokszor ostromolták, de soha egyetlen támadója sem tudta harc útján elfoglalni. A védőket körülzárták majd kiéheztették, így felmentő segítség híján kénytelenek voltak feladni a várat. A magyarországi török végvári harcok közül Gyula ostroma volt a leghosszabb – 63 napos ostrom.
A vár kétszer tovább állt ellen a töröknek, mint a lényegesen jobban megerősített Temesvár és Szigetvár, nem beszélve Egerről. Abban nincs semmi meglepő, hogy a vár Mátyás király vagy II. Ulászló tulajdona is volt. Mátyás királyunk rendeletében a mindenkori várurat nevezi ki Békés vármegye főispáni tisztségére. Viszont a magyar történelemben egyedülálló módon Corvin János halálával özvegye, Frangepán Beatrix lett a vár ura, aki egyben a megye ispáni címét is betöltötte. Ulászló királyunk oklevelében erősíti meg számára a betöltött tisztséget. Mindezek fényében kijelenthető, hogy a Gyulai vár története unikum a középkori és újkori magyar történelemben.
