„…Kétféleképpen lehetett oda kijutni. Az erdei úton, ( erre vittük a nálunk nyaraló DDR-ből érkező vadacska gyerekeket -szülőstől persze-, ezek olyan fura gyümölcsös joghurtokat ettek reggelire, hogy Jézus Mária!!!!) Na hazafele már a másik úton mentünk a "külsőn" ott lehetett balról lejtőn is gurulni! Ó de jó volt Istenem!! A Fa már 5-6 éves koromban is nagy volt. (Most 52 vagyok...) . Mellette volt egy napóra. Ezt mindig minden vendégnek megmutattam. Működött . Rettenetesen büszke voltam a tudásomra, hogy egy közönséges fa bot segítségével meg tudom mondani a pontos időt. Elkerültem Vas megyébe... Itt élek már több mint 20 éve. Szüleim rég az arácsi temetőben nyugszanak... Tavaly egyik fiamtól születésnapi ajándékul kaptam, hogy elmegyünk gyerekkorom "színhelyeire" Ebben a Koloska forrás is benne volt- meglepetésként. Az emlékek könnyeket csaltak a szemembe...” (P.I.)
”Nagyon megmelengette szívem a hír, hogy a mi Koloska-völgyi fánk is indul az Ország Fája díjért. Rögtön eszembe jutottak gyerekkorom emlékképei: sütögetés, tollasozás, fogócskázás a völgyben, kilátás a sziklákról, a forrás hűs vize... és ott ülünk szépen, sorjában testvéreimmel, unokatestvéreimmel a fűzfa kinyúló ágán. Egymást segítjük fel. Boldogok vagyunk. Kacagunk. Meghódítottuk a gyerekszemmel különösen hatalmas fát. Azóta már felnőttem, elköltöztem, és már abban a pillanatban alig vártam, hogy visszajöhessek. Most ismét füredi vagyok. Mikor meglátom, hosszú idő után először, óvatosan, tisztelettel simogatom meg kérgét. Azon gondolkodom, vajon hány gyermeket ringatott még az ága... és elképzelem, ahogyan a mi gyermekeink is rajta ülnek, szépen, sorban, gyöngyfüzérben...” (V.L.)
A Bakonyerdő Zrt. egy korábbi posztjában arra kérte azokat, akiknek kedves emléke fűződik az öreg fűzhöz, hogy osszák meg velük képeiket, élményeiket. A posztot itt tudod megtekinteni:
Források:
evfaja.okotars.hu
greendex.hu
