Mint láthatjuk, a Manchester körüli vidék nagymértékben megszenvedte az emberi beavatkozásokat. A mezőgazdasági területek kialakítása mellet a mohák nagyobb része – megközelítőleg 90 százaléka – akkor pusztult ki, amikor a XX. században nagyobb mennyiségben termeltek ki tőzeget mind komposzt, mind üzemanyagfelhasználásra. Ez viszont más élőlényeket is a kihalás szélére sodort, ami tulajdonképpen egész biodiverzitásunkat fenyegeti.
A felismerés természetesen több kezdeményezést is indított a mohák megmentésére, mint példának okáért a Lancashire Wildlife Trust (LWT), mely a földtulajdonosokkal együtt igyekszik javítani a területek tőzegállapotán. Érdemes kiemelni azt is, hogy kampányok is indultak a tőzeglápok védelmére – amennyiben pedig lehetőségük van rá, akkor a felhasználásra szánt tőzegmennyiséget fel szokták vásárolni.
A húsevő növények újratelepítése
A kutató kiemelte, hogy az LWT tájvédelmi tevékenysége kapcsán képes a kisebb méretű húsevő növényeket újratelepíteni – ezzel együtt pedig igyekszik hangoztatni, hogy rendkívül fontos, hogy védjük az egyes fajokat és élőhelyüket, hiszen erre nem csak nemzeti, de regionális szinten és hatalmas szükség van.
Az NWRPI mindemellett próbálja minél több tőzegföld tulajdonosban és a hatóságokkal tudatosítani a tőzeglápok fontosságát – mely hosszadalmas, akár több évnyi munkába is kerülhet, de Styles bízik abban, hogy munkája bár lassan, de meghozza majd gyümölcsét.
Már említettük, hogy emellett a gyűjtők is veszélyforrások a növényekre nézve – az újratenyésztett hólyagfű ugyanakkor annyira nincs szem előtt, illetve az ökológus is igyekszik az újratelepítésének helyszíneit titokban tartani, ezzel is óvva a növényt. Ez a húsevő növény ugyanis jelenleg kifejezetten a veszélyeztetett fajok közé tartozik, egész Angliában ritka fellelhetősége.
A növény érdekessége egyébként, hogy az teljesen vízi, gyökérrel sem rendelkezik – mégis, kisebb, a mélységbe merülő hólyagszerű végződéseivel képes bekapni kisebb gerinctelen állatokat.
