Húsvéti tojásfestés – Érdekességek a múltból és a jelenből
Az egyik legnépszerűbb tojásfestési módszerhez viaszt szokás felhasználni – ehhez egy madártollra vagy fogpiszkálóra van szükség, amelynek hegyes végét olvadt viaszba kell mártani, majd azzal felfesteni a motívumokat a tojásra. A tojást ez után teljesen beszínezik, végül pedig enyhén felmelegítik, éppen csak annyira, hogy a viasz leolvadjon róla, felfedve ezzel eredeti körvonalait azonok a részeken, ahol a festék nem érhette a tojás héját.3
A vésés egy másik módszer, amihez először teljesen be kell festeni a tojást. A mintát ez után egy késsel vésik bele a héjba. A vésett rész árnyalata attól függ, hogy milyen mélyen vésik meg a héjat (a mélyebb vésések fehérebbek).
Egy egyszerűbb technika hagymahéjjal összefőzni a tojásokat, ami szép sötét színt kölcsönöz azok héjának. Ez után a tojásokat szalonnabőrrel fényesre csiszolják. A tojás díszítése általában levelekkel történik – elég csak ráhelyezni egy vagy több levelet a tojásra, amik megakadályozzák, hogy az adott részen színessé váljon. Léteznek még apró, fémből készült lópatkókkal díszített tojások is, azonban ezeket csak tanult mesteremberek tudják elkészíteni.
Csokitojások sem léteztek mindig – ezek a XIX. században jelentek meg, a cukrászok pedig előszeretettel díszítgették őket. Néhány különleges alkotás még az újságokban is megjelent – az egyik ilyen tojás az akkoriban még épülőfélben lévő Lánchíd képét viselte magán.
A húsvéti nyuszi csak valamikor a XX. században terjedt el Magyarországon. A német kultúrából származik, és jelenleg úgy tudjuk, hogy először a XVII. században tettek említést róla. Más húsvéti szokásokkal ellentétben – amelyek a vidéki területeken jöttek létre – a húsvéti nyúl először a városokban jelent meg, és onnan terjedt szét a vidéki részekre is!
