Húsvétkor, főleg a locsolkodás alkalmával a hagyományok szerint a legények és a leányok is egy-egy verssel köszöntötték egymást. Lássuk, mennyit ismersz fel belőlük!
A húsvéti szokások közé tartozik a locsolkodás is, amely előtt a legények általában egy locsolóverssel álltak a leányok elé, ezzel engedélyt kérve arra, hogy meglocsolják őt. A húsvéti hagyományokhoz híven a locsolóversek között találkozhatunk olyannal, amelyet szinte mindenki ismer, de az idő múlásával van, aki tovább költötte ezeket hozzárakott valamennyit, elvett belőle. A szájról szájra terjedés következtében a locsolóversek folyamatosan változtak és átalakultak, némelyik azonban megmaradt a mai napig. Ebből születtek azok a locsolóversek, amelyeket még ma is ismerünk. Lássuk, Te mennyire emlékszel még gyermekkorodból!
Bár sajnos a jelenlegi járványhelyzet miatt a locsolkodás nem úgy fog zajlani, mint ahogyan szokott, azonban virtuálisan is küldhetsz hölgy ismerőseidnek egy-egy verset, hogy tudják gondoltál rájuk húsvét alkalmából!
A legismertebb
Az egyik legismertebb locsolóvers mind közül az a bizonyos “Zöld erdőben jártam...”. Ennek a versnek is azonban több változata is létezik, eredetéről azonban nem sokat tudni, csupán annyit, hogy némi locsolóverként tartják számon. Akinek éppen nem jut eszébe más locsolóvers, biztosan ezt húzza elő a tarsolyából, hiszen ezt mindenki ismeri és szereti, a fejünkbe égett. De hogy is van pontosan?
“Kerek erdőn jártam
Kék ibolyát láttam.
El akart hervadni
Meg szabad-e locsolni?”
Népi locsolóversek
Ha nem szeretnél túlzottan elrugaszkodni a locsolóverset illetően, és inkább a hagyományos, népi rímeket használnád, akkor a következő válogatásból érdemes megtanulnod valamelyiket. Hazánkban szinte minden vidéken élő ember biztosan hallott már közülük legalább egyet, amelyet ilyenkor adtak elő a legények a hajadon leányoknak. Te melyiket ismered?
- “E háznak kertjében van egy rózsatő,
Azt gondozza, azt öntözi a Jó Teremtő,
Vizet öntök a fejére,
Szálljon áldás a kezére,
Az Istentől kérem,
Piros tojás a bérem.”
- “Nesze hát a rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Szabad-e locsolni?”
- “Van e háznak rózsabokra,
Nyúljék élte sok napokra,
Hogy virítson, mint rózsaszál,
Megöntözném: ennyiből áll,
A kis kertész fáradsága,
Piros tojás a váltsága.”
- “Szépen kérem az apját,
De még szebben az anyját:
Adja elő a lányát,
Hadd locsolom a haját!
Hadd nőjön nagyra,
Mint a csikó farka,
Még annál is nagyobbra,
Mint a Duna hossza.
Szabad-e locsolni?”
- “Jó reggelt, jó reggelt,
Kedves liliomszál,
Megöntözlek rózsavízzel,
Hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Tessék hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!”
