Régen az iskolában mindenki köpenyt viselt, kétfélét: volt a műanyag, illetve a karton köpeny. Gyerekként nyilván mindenki utálta, ugyanakkor megvédte a ruhát és elfedte a társadalmi különbségeket, nem csúfolódtak ezen egymás között. Egyforma papírba csomagolták a könyveket és egyforma vinyettával címkézték fel őket. A tananyag is más volt: kevesebb dolgot kellett a gyerekeknek megtanulnia, ugyanakkor az élethez szükséges alapokat rendesen beléjük sulykolták.
A tanárokhoz is egészen másként viszonyultak, volt tekintélyük, súlya a szavuknak. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy harminc éve bevett szokás volt a testi fenyítés, a fizikai fegyelmezés is, mint a körmös, vagy a fülcsavargatás. Ma már egészen más nevelési trendek vannak porondon, a tudomány mai állása szerint a gyerekek bármi nemű bántása nemhogy nem hat ösztönzően a fejlődésükre, egyenesen árthat nekik. Ugyanakkor számos diák ezt kihasználva semmibe veszi a tanárt, olyan mértékben, amire harminc éve nem lett volna példa.
Azt is meg kell jegyezni, hogy régebben több pedagógus volt, ma már inkább tanárok vannak. A tanár célja, hogy leadja az anyagot és minél több tanlót átjuttasson az iskolás éveken. A pedagógus ellenben felébreszti a tudásvágyat, inspirál, segít, és az a célja, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból. Régen is sokan voltak egy osztályba, a tanítók mégis oda tudtak figyelni minden tanulóra. Természetesen manapság is számos ilyen van a pályán, azonban az ellenpéldára is egyre gyakrabban találni precedenst.
Nem volt büfé széles választékkal, vegán menü és egészséges étrend, volt kifli és iskolatej. Sokan szerették, mások számára inkább csak annak emléke, mennyire nem volt szinte semmiből választék.
Manapság a gyerekeknek rengeteg dolgot kell megtanulniuk ahhoz, hogy előrébb jussanak az iskolában, és gyakran valóban túlterheltek. Ugyanakkor a tananyag növekedésének ahhoz is köze van, hogy felgyorsult világunkban, úgynevezett információs társadalomban élünk, amibe ezek a gyerekek már bele születnek, így állandó igényük van az új információk özönére. Sajnos pedagógusból más nincs annyi, hogy ezzel az igénnyel lépést tudjanak tartani, így mind a gyerekek, mind a tanárok sokszor nyűgnek élik meg ezeket az éveket.
Szerinted melyik iskolarendszer volt jobb?
Forrás: Fortepan / Urbán Tamás
