A templom északi oldala kevésbé díszes. A falat hármas féloszlopkötegek díszítik, a főpárkány íveiben pedig állatok, illetve levéldíszek ábrázolásai láthatók. Az utolsó szakaszban a sárkányokon diadalmaskodó hívő ember domborműve látható. A szentélyrész ismét díszesebb. A kétemeletes főapszist a két alacsonyabb mellékapszis fogja közre. Az apszisokat tagoló oszlopok a főapszison levéldíszes, a mellékapszisokon sakktábladíszes főpárkányt tartanak. Az ablakok béleletétkicsi oszlopok és gömbdíszek ékesítik. Az oszlopfőkön növény- és állatalakok, a főapszis ablakain pálcadíszes, illetve fűrészfogas keret látható. A földszinti részt négyes vakárkádos fülkék és bennük szobrok díszítik. A sekrestyét megkerülve jutunk vissza a templom déli oldalára, a déli kapuhoz.
A Jáki templom belseje
A kapun belépve a templom sötétnek tűnik a lőrésszerű ablakok kis mérete miatt, azonban így is feltűnik a háromhajós román kori templombelső hatalmas mérete. A főbejárat fölé belülről az emeletes főúri karzat magasodik, nagy méretei miatt akár külön kápolnaként is szolgálhatott. Az orgona mögötti falon látható a lóhere záródású hármas ülőfülke, ez volt egykor a kegyúr ülőhelye.
A főhajót és a mellékhajót nyolcszögű pillérek választják el egymástól, melyek minden oldalán egy egy oszlop emelkedik. Az oszlopfejeket bimbós, gyöngyös szalaggal szegett növény-, vagy sárkánydíszes oszlopfők ékesítik. A mellékhajókban indákkal, levelekkel gazdagon díszített gyámkövek viselik a boltozat súlyát. Az egykori freskók nyomai a főszentélyben és a toronyaljban láthatók.
Ezek a szentélyben Szent Györgynek a sárkánnyal való harcát, a toronyaljban az alapító Jáki Nagy Mártont és kíséretét, a templom alapítását, az imádkozó alapítót és halálát ábrázolják. A bal oldali mellékszentély oltárán álló Mária-szobor 15. századi, eredetileg a Szent Jakab-kápolna főoltárán állt. Oltárképei 18. századiak, 1705-ből valók. A sekrestyében nyolc 18. századi kép található.
Fotó forrása: Cs-mester
Forrás: Wikipédia
