Az 1960-as években ezek a kockaházak nem csak falvakat, de a kertvárosokat is meghatározták – rendkívül nosztalgikusak, megítélésük mégsem volt a legjobb. Ismerd meg történetüket Te is.
Azok a kocka épületeket, melyek egykor a kertvárosokat, illetve falvakat is meghatározták, egyszerűen csak Kádár-kockának nevezik – a fiatalabbak számára pedig ez elég megtévesztő lehet, hiszen könnyedén egy süteményre asszociálhatnának, holott, mi tudjuk, hogy egy konkrét háztípusról van esetükben szó. Egykor ezek rendkívül meghatározóak voltak, így az is valószínű, hogy rengetegen nőttek fel ilyen épületekben.
Első ránézésre egyébként egyszerű, fantáziátlan kockaházakról beszélhetünk, melyekbe szinte semmi kreativitás nem szorult. Országszerte számos ilyen építmény volt megtalálható, melyet a lakók már igyekeztek felújítani, átformálni vagy kibővíteni.
Milyenek is voltak ezek a házak?
Először is nem voltak kockák, se nem Kádárok – eredetileg egy megközelítőleg 100 négyzetméteres alapterületű, komfortos, sátortetős, egyszintes családi házakat kell elképzelni. Ezeknél az épületeknél általában az utcafront felőli homlokzatot három, de jellemzőbben két ablak tagolta.
A magánházak sokszor az utcai kerítéshez rendkívül közel épültek, ami ugyan a járókelőknek imponáló volt, egyáltalán nem adott sok lehetőséget egy-egy takaros kis virágoskert kialakításához, bár esetenként, amennyiben a lakók leleményesek voltak egy-két növényt sikeresen ki lehetett ültetni az épület elé.
Ezek a kockaházak elsődlegesen a ’60-as években kezdtek el gombamód szaporodni, mely kitartott egészen az 1980-as évek végéig. Ekkor már a valamivel nagyobb, alpesi háztípus vált jellemzőbbé.
Akkor miért is Kádár-kockák?
Az időszak, amikor ezek az épületek elterjedtek, egybeesik Kádár János hivatali idejével – innen is ered ez a megtévesztő elnevezés. A politikusnak, bár sokan nem így vélekednek, nincs különösebben köze ezekhez a házakhoz.
A kép forrása: Fortepan / Lipovits Károly
