A kalocsai hímzés a legismertebb és legnagyobb számban előállított hímzések egyike. Már a 19. század végén a kalocsai szállások hölgyei bérmunkásként varrták a vászonra a hímzéseket. Főként a környező városok és nagyobb települések úri-polgári háztartásainak készítettek fehér hímzéseket.
A kalocsai minta színvilága
Eleinte csak tiszta fehér fonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalneműk feldíszítéséhez. Magán használatra készített holmikra kezdtek el először színes, kék-vörös, fekete hímzőfonallal. A 20. százas első harmadától kezdett igazán színessé válni a kalocsai hímzés.
Ahogy minden tájegység kézimunkájának, a kalocsainak is megvan a sajátos színvilága. A pirossal és bordóval készített rózsa közepe minden esetben citromsárga. A rózsaszín virágokat sötétebb rózsaszínnel árnyékolják, ezeknek a középepe sötétsárga. A viseletdarabok ornamentikájának színezését meghatározta viselőjük életkora.
A legdíszesebb, legélénkebb színezés az új menyecske ruháját jellemezte. Az idősebb asszonyok viselete kevésbé színes és díszes. A kék-lila-zöld színekkel díszített darabok a szomorúpamukosok voltak, ez a félgyász jele volt.
Elterjedt volt a virágornamentika, ami a kertekben és mezőkön található virágokat tartalmazta: ibolya, liliom, csillagvirág, pillevirág, harangvirág, tulipán, szegfű, orgona, margeréta, fukszia, rózsa, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különféle bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág, stb.
A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl. kalocsai kötény, mellény).
A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra. A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, kerekrúzsás, hosszúrúzsás, nyolcas, szőlőfejes, szilvamagos, szederindás, búzakalászos, pipacsos, harcsás minták is.
A kalocsai minta alkalmazása a mindennapokban
Hímzéssel díszítették az ágyruhákat (díszes lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Ezek részei voltak az asszonynak való leányok kelengyéjének is. Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket (pruszlikokat), valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került.
Forrás: folkfashion.hu
