Érdemes megismerkednie mindenkinek ezzel a kevésbé ismert hungarikummal, a most következő cikkben a Bükkalján lévő kaptárköveket mutatjuk be nektek! Ha még nem voltatok itt, mindenképpen pótoljátok!
A Nyerges-tető nyugati oldalán található a Bükkalja legrejtélyesebb kaptárköve. Azoknak a fülkés szikláknak – a „triumvirátusnak” – az egyik tagja, amelyek a legkarakteresebben testesítik meg a kaptárkő fogalmat. A kaptárkövek, a Bükkalja különleges fülkés riolittufa-sziklái különlegesen szép természeti értékek és egyben érdekes kultúrtörténeti emlékek. A Bükkalja területén a siroki Vár-hegy és a kácsi Kecske-kő között sorakoznak azok a sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket faragtak.
Mivel az ember formaalakító tevékenységének nyomait is magukon hordozzák, ezért régészeti, néprajzi, történeti értéket is képviselnek. Az átlagosan 60 cm magas, 30 cm széles és 25-30 cm mély fülkék peremén – az épségben lévőknél még jól látható- an – bemélyedő keret fut körbe, széleiken néhol lyukak is kivehetők. Ezek a nyomok arra utalnak, hogy a fülkéket lefedték, a fedlapot a lyukakba vert ékekkel rögzítették. A kaptárfülkék rendeltetésével kapcsolatban számos feltevés, elmélet született. E téma első alapos kutatója az egri történészrégész pap, Bartalos Gyula szerint a kaptárkövek síremlékek voltak, s a fülkékbe az elhunytak hamvait rejtő urnákat helyezték. A következő oldalon folytatom!
A kőfülkék kifaragását eleinte a hun-magyarokhoz, később a keltákhoz illetve a szkítákhoz kötötte. Klein Gáspár borsod megyei főlevéltáros a vakablakoknak bálványtartó, áldozat-bemutató szerepet valószínűsített, s azokat honfoglalás-kori emlékeknek tartotta. A sziklamé- hészeti rendeltetés legmeghatározóbb képviselője Saád Andor miskolci orvos volt, aki Korek József régésszel az 1960-as évek elején néhány ásatást is végzett kaptárkövek előterében, Cserépváralján és Szomolyán. A régészeti feltárások során előkerült, 11-14. századból származó leletek azonban egyik feltevés igazolására sem szolgáltattak bizonyítékot.
A kaptárkövek rejtélye tehát még nem oldódott meg. A Bükkalján egyébként 39 lelőhelyen 77 kaptárkövet ismerünk, a sziklaalakzatokon pedig jelenleg 480 fülkét, illetve fülkenyomot számolhatunk össze. (Hazánkban összesen 61 kaptárkő-lelőhelyet – azaz fülkés sziklát, sziklacsoportot – tartunk nyilván, melyeken közel 580 fülke dokumentálható.) E kőtornyok, sziklakúpok, sziklafalak anyagát, a riolittufát, a földtörténet harmadidőszakában, a miocén korban – 20 millió évvel ezelőtt kezdődött és közel 10 millió évig tartó – heves vulkáni működés hozta létre. A későbbi lepusztulás során a tufafelszínbe mélyedő vízmosások a domboldalakat sziklás gerincekre, különálló tornyokra szabdalták.
A Nyerges megjelenésében méltó társa a cserépváraljai Nagy-kúpnak, a kúpkövek legszebbikének és a szomolyai Kaptár-völgy koronájának, a Király székének. A lapos ormú sziklavonulattól egy keskeny és mély hasadék választja el a helynek is nevet adó magas sziklatornyot. Ennek az impozáns riolittufa-oszlopnak a teteje nyereg alakúra van kiképezve. Legalábbis így gondolta ezt Bartalos Gyula és Martus Ferenc is. Tény az, hogy az ember formaalakító tevékenysége fellelhető a Nyerges-kő szikláin.
A plató felületébe ugyanolyan tálalakú mélyedések, csatornák, lyukak vannak faragva, mint a siroki Török-asztal tetejébe vagy a demjéni Bányaél kaptárkövének sziklahomlokára. A sziklavonulat délkeleti falán (I. szikla) és a különálló tömbön (II. szikla) 24 fülkét, fülkenyomot találunk. Az itt sorakozó kaptárfülkék közül néhány sajátos kiképzésű, az általánostól eltérő egyedi formát képvisel. A 3., 5., 7. és 9. számú fülkék – amelyeknél a keretek is viszonylag jó állapotban maradtak meg – annyira sekély mélységűek, hogy esetükben kétséges a méhészeti rendeltetés.
A Nyerges-tető keleti oldalán – szemben a mészhegyi kaptárkövekkel – egy kúp formájú szikla emelkedik, oldalán 7 fülkével, belsejében archaikus sziklahelyiséggel. Egyébként a környéken elég sok kőzetbe faragott szőlőkunyhó, bújó található, a hajdan virágzó szőlőkultúrára emlékeztetve. A Nyerges-tetővel szomszédos Mész-hegy déli lejtőjén három kaptárkő található. Az I. szikla kettős kúp formájú, tömzsi szikla, amely oldalába 4 db fülke, egyik csúcsába három különböző méretű lyuk van befaragva. A kaptárkő déli oldalán egy nagyméretű, sekély mélységű négyzetes fülke van befaragva. Az I. sziklától északnyugatra emelkedik a II. és III. szikla lekerekített csúcsokkal tagolt kúpegyüttese, amelyeken 18 eléggé elkopott fülke látható.
A kaptárkő- be itt is egy archaikus sziklahelyiséget (bújót) faragtak. Egyébként a Nyerges-tető – Mész-hegy területén elég sok kőzetbe faragott szőlőkunyhó, bújó és pince található, a hajdan virágzó szőlőkultúrára emlékeztetve. A fülkefaragás, fülkehasználat idejének és a készí- tők kilétének meghatározásához a fülkék egymáshoz való viszonyának elemzésével, illetve a fülkék állapotának összehasonlításával kaphatunk támpontokat. Az egri Nyerges-hegy nyugati oldalán emelkedő I. sziklavonulat (H.2.e) délkeletre néző falán sorakozó fülkék (1-11. számúig) és fülkenyomok (B, C, D és F) nagyjából összefüggő, tagolatlan (homogén) felületen helyezkednek el, így alkalmasnak mutatkoztak a periodizációra, relatív kronológia kialakítására.
A fülkeperiodizáció elkészítését nagyban segítette a riolittufa felszínének kérgesedése. A vizsgálatok eredményei szerint a Nyerges-hegy nyugati részén húzódó kaptárkő-vonulat egymással összevethető fülkéi három karakteresen elkülönülő generációt képviselnek, azaz három nagyobb fülkefaragási periódus mutatható ki. A fülkék faragási sorrendjét nagyon nehéz megállapítani, de néhány esetben bizonyos periodizációra mód nyílik.
A nyergesi fülkéket nem egy időben készítették, kifaragásuk több ritmusban történt. A különböző periódusok között több évtized, sőt évszázad is eltelt. A bükkaljai kaptárköveknél gyakorolt tevékenység, a fülkékhez kötődő rítus szűk egy évezreden át tarthatott, a valószínűsített kultikus tevékenység három nagyobb ritmusa a következőképpen illeszthető be az abszolút időszámításba:
- első generáció: Kr. u. 5–6. század (Kr. u. 400–550 között) – hunok, szarmaták kora;
- második generáció: Kr. u. 7–8. század (Kr. u. 670– 800 között) – avarok (onogurok) kora;
- harmadik generáció: Kr. u. 10–14. század (Kr. u. 900–1300 között) – magyarok kora;
- a harmadik generációhoz tartozó legépebbek: Kr. u. 1500-as évekig.
Az egész Bükkalját áttekintve, ehhez annyit szükséges hozzátenni, hogy nagy valószínűséggel az első fülkéket jóval a nyergesi első generáció megjelenése előtt – nem elképzelhetetlen, hogy akár egy évezreddel azelőtt, a vaskor elején – faragták ki. Ezek korának megállapítása azonban még további alapos vizsgálatokat igényel.
Forrás: Fotók: bnpi.hu
