A bőr és Alcantara kárpitozás, a fehér műszerlapok és a lökhárítóba integrált ködfényszóró a városi fiatalokat szórakoztatták, az autózás művészetét magasabb szinten művelő benzinvérű pilóták pedig a kanyarstabilizátorokkal szerelt, egyszerű, de pontosan hangolt futóművet dicsérve vadászták a kanyarokat. Amilyen dinamikus volt a Rallye és a GTI, olyan előkelő jelenségnek számított a 106 Premium. Az 1995-ben bemutatott, kifejezetten az olasz piacra gyártott modell a GTI-ben már bevált bőr és Alcantara üléskárpittal, az akkoriban ritkaságszámba menő hátsó fejtámaszokkal, osztva dönthető hátsó üléssel, elektromos első ablakemelőkkel, légkondicionálóval, vezető oldali légzsákkal, szervokormánnyal, távirányítós központi zárral, valamint motorosan állítható, fűthető külső tükörrel várta a vevőket.
Különleges aurája az alapmodellekre is kisugárzott, így azok is magukénak érezhették, akik számára elérhetetlen maradt a 106 Premium – nem is feltétlenül magas ára miatt, hanem mert a Peugeot jó érzékkel mindössze 600 darabot gyártott a mini luxusautóból, így az a mai napig valódi kincsnek számít gyűjtői körökben. A közönség esztétikai érzékét zöldre színezett üvegek, a csomagtartón elhelyezett Premium felirat és különleges színválaszték – valamint olyan opciós extrák, mint a hatküllős könnyűfém keréktárcsák vagy a fabetétes műszerfal – elégítette ki, és tulajdonképpen senki nem bánta, hogy az autót csak a 75 lóerős, 1,4 literes motorral lehetett megvásárolni.
A GTI-vel és a Premiummal nagyjából egy időben egy harmadik, említésre méltó limitált kiadás is készült a modellből: a 106 Electrique. A csupán néhány országban forgalmazott változat akkumulátorát az a Saft-csoport szállította, amellyel a Peugeot a mai napig aktív kapcsolatokat ápol. A nikkel-kadmium áramtároló egységek 100 kilométeres hatótávolságot tettek lehetővé, az autó végsebessége 90 km/óra volt. Az autó bőven megelőzte a korát, és ahogy az általában ilyenkor történni szokott, a tervezettnél jóval kevesebb darabszámban talált gazdára.
