Képzelet és valóság
Fekete István mindkét itt játszódó regényét a vidék pontos ismeretének birtokában írta meg, azonban aki a tüskevár keresésére indul, az valószínűleg nagy csalódásra számíthat. Létezik ugyan egy Tüskevár nevű magyar település, ez azonban nagyon messze esik a regény helyszínétől. A regényben emlegetett vár nem a Kis-Balaton környékén, hanem a Főnyed melletti mocsárban található meg, ahol egy vár maradványai egy kicsiny szigeten rejtőzködnek.
Ezzel szemben azonban a nád, a Zala torkolata, a nemzetközileg is fontosnak számító gazdag növény- és állatvilág mind-mind valódiak. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képező Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet különleges védelem alatt áll. A területek csupán a Nemzeti Park által kijelölt időszakokban látogathatóak, de ekkor is kizárólag csak személyes kísérő jelenlétében. Éppen ezért ha szeretnéd felfedezni a Matula kunyhót a Diás-szigeten, vagy a Fekete István Emlékhelyet, akkor először érdemes tájékozódni róla, hogy egyáltalán látogathatóak-e.
A tervek szerint egy új játszótér, egy interaktív botanikus sétány és egy látogatóközpont is elérhetővé válik majd 2019-től, innentől kezdve pedig háromszoros látogatottságra számítanak az üzemeltetők.
A csodálatos állatvilág
A 7 000 hektáros terület közel 300 madárfaj otthona, habár ezek közül több is csupán átmenetileg tartózkodik a területen tollváltás vagy pihenés céljából. A halállomány szintén jelentős: a harcsák akár 50 vagy 100 kilósra is megnőhetnek ezekben a vizekben, de számos csuka, kárász és ponty is található errefelé. Ha valahol tehát, akkor itt rátalálhatunk a Tüskevár gazdag élővilágára: érdemes távcsövet ragadni, mert ki tudja, hogy mikor pillant meg az ember egy nyári ludakból vagy szürke gémekből álló madárrajt. Találkozhatunk errefelé vidrák, rókák és aranysakálok lábnyomaival is, és egy időben felidézni a regényben olvasottakat erről a kemény, de igazságos világról.
Amikor a Kis-Balaton még a nagy Balaton volt
Az 1800-as évek végéig a Kis-Balatonra és a Balatonra még nem tekintettek különálló tavakként. Ez azonban a Sió csatorna megépítésekor megváltozott, ekkor ugyanis a vízszintet több méterrel lecsökkentették. Ezzel együtt a Kis-Balaton vízszintje is lecsökkent, így már nem működhetett tovább a Zala-folyó vízszűrőjeként.
A Kis-Balaton medrét csak az 1970-es évek végén töltötték fel újra mesterségesen, és ekkor végre új erőre kapott a munkálatok során megritkult növény- és állatvilág is. A Zala tehát ma már egy mesterségesen kialakított mederben folyik, egy újjáélesztett világ közepén. A legtöbb állat is visszatérhetett eredeti élőhelyére, így a Kis-Balaton és környéke ismét megtelhetett élettel. Ezt többek között Fekete Istvánnak köszönhetjük, aki az egész országgal megismertette ezt a vidéket, illetve Schenk Jakabnak, kidolgozta a helyi madarak megfigyelésének, védelmének és meggyűrűzésének folyamatát, és aki aktívan harcolt is ezekért.
Forrás: Fotó: Schutterstock
