Ezeket a kosarakat pedig rendszeresen rogyásig teletöltöttük a különböző konzervekkel, Traubival, turista szalámival, de esetenként egy-két joghurthab, fagyipor is került a kupac tetejére.
Aki már gyakorlott volt, és gyakran járt erre az ominózus helyre, az már saját, strapabíróbb, fémből készült, összehajtható bevásárló cekkerrel érkezett. Ez biztosította nem csak a kényelmesebb vásárlást, de a könnyebb hazautat is.
A közértekben szinte mindent meg lehetett találni, ami az ebédhez, vacsorához kellett – voltak, akik gyorsabban, de akadtak olyanok is, akik ráérősen, tásaiknál sokkal lassabban szemlélték a kínálatot és igyekeztek kitalálni, mire is van szükségük. Arról nem is beszélve, hogy nem csak a létfontosságú termékeket találhattuk itt meg – amennyiben ajándékot szerettünk volna adni valakinek, azzal kapcsolatban is kielégíthettük igényeinket. A gyermekek nagy örömére pedig édességekből és nassolni valókból is nagy volt a kínálat, vagy legalábbis a ’70-es, ’80-as évekhez mérten. A tea mellé tökéletesen passzoló Terefere keksz vagy Vaníliás karika, a fiatalok kedvencei közül pedig Dunakavics, Medvecukor, Kajla vagy Tibi csokoládé is kerülhetett a kosárba. Ajándékok kapcsán pedig a közkedvelt Macskanyelv és a Konyakmeggy dukált.
Eleinte, mint már említettem, a közértek nem voltak önkiszolgálóak – a fehér köpenyes eladók segítették az érkezőket a pult mögül. Rajtuk múlott, melyik kenyeret, vagy éppen melyik rúd szalámit vihettük haza egy-egy nap.
A híres, kezdetleges közértes csemegepultokat már csak nagymamáink ismerhették, ugyanis ezeknél is csupán eladó segítségével vásárolhattak az emberek a Mackósajt, kenőmájas, turista szalámi közül, de csábító volt a Trapista sajt is a pultból. Itt is minden adott volt, hogy tökéletes szendvicseket készítsünk.
Ugyanakkor, a mai napig vannak még elvétve közértek, de ezek már csak nevük kapcsán idézik a retró üzleteket, melyek 1955-ben váltak önkiszolgálóvá.
A kép forrása: Fortepan / Kovács Márton Ernő
