2013-ban egy kutatócsapat a dendrokronológia segítségével elemzett egy fadarabot az épületből, és kijelentették, hogy 951-re datálható, ami az építést a 10. század második felére, a Nagymorva Birodalom bukása és a Magyar Királyság alapítása közötti időszakra teszi. Ezek az eredmények nem voltak általánosan elfogadottak, és további ellenőrzés alatt állnak.
Jelenleg a régészeti kutatás a történelmi táj és településeinek rekonstrukciójára összpontosít. Ebben az időszakban a templom további felújításokon esett át, és a régi vakolatot eltávolították a falakról. A hajó északi oldalán található két íves ablak eredeti, míg a déli oldalon lévő ablakokat a utóbb a román korban módosították.
Kopcsány története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az i. e. 2000 körüli időben is éltek itt emberek. A későbbi korokból, az i. e. 1000 körüli időből hamvasztásos sírok kerültek elő. Az i. e. 800 és 400 közötti időben a hallstatti kultúra népének települése állt itt. A Nagymorva Birodalom idején két korai szláv település állt a község területén.
A birtokot a 12. század végén III. Béla adománylevelében említik először, melyben a területet lányának, Konstancának adja. Faluként 1392-ben szerepel először, a holicsi vár tartozéka és így a Stíbor családé volt. A család kihalása után 1434-ben a tulajdon a királyra szállt. Luxemburgi Zsigmond halála után Albert király a birtokot Schlik Gáspár királyi kancellárnak adja, aki azonban hamarosan a Pongrácz családnak adja el. 1489-től a holicsi uradalom a Czobor család zálogbirtoka lett.
A 15. században vámszedőhely volt. 1532-ben Czobor Gáspár 9 portát bír a községben, egy szegény, egy elpusztult és egy adómentességet élvező portával és egy majorral. 1554-től a 18. századig a Révay és Bakics családoké. A 16. században habánok telepednek le a községben. A 17. század elején Kopcsány közepes nagyságú település templommal. 1752-ben 140 család élt a településen. 1787-ben 1322-en lakták. 1828-ban 274 házában 1913 lakos élt.
